Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1937

8 ragadja meg a kérdést, amikor István király európaiságára utal, aki ezáltal a keresztyén kultura számára nyitott utat magyar földünkön. A mi főiskolánknak is egyik legdrágább hagyománya európaisága. Friss szellemi áramlatok évszázadról-évszázadra elhozták hozzánk a termékenyítő életcsirákat. Ha magyar életünk ma fáradtnak, inkább mozdulatlannak látszik, mint lendületesnek, az európaiság szelleme friss lendítő erők forrásait buzogtatja fel. De ősi főiskolánk hagyományait és legújabb fejlődésünk parancsoló kényszerét is követjük, amikor hirdetjük, hogy főiskolánknak ma különösen élénken épen az angol világkultúrával való kapcsolatot kell ápolnia. Ennek a kulturának az alkotásaiban találhatjuk meg leginkább a mi sajátos nemzeti jellegzetességeinket is. De ha az európaiság a keresztyén kulturával való szolidaritás ápolásának a készségét jelenti, ez a kultura árasztja felénk legtisztábban a keresztyénség szellemét is. Ismételten hallunk hangokat arról, hogy ma az egyén szabadságát korlátozni kell, hallunk beszélni az ifjúság új lelkiségének kialakulásáról, arról t. i., hogy önként veti alá magát a tömeg uralmának. Mi is hirdetjük, hogy a nemzet élő szervezete felette áll az egyénnek. Hogy az egyes ember csakis a nemzet közösségében találhatja meg önmagát, de abban a meggyőződésben vagyunk, hogy csakis a saját életlehetőségeit szabadon kibontakoztató, önmagukat teljesen birtokolni tudó személyiségek lehetnek tartó oszlopai a nemzetnek. Mi itt Sárospatakon sohasem feledkezhetünk el arról, hogy a Rákócziak és a Kossuthok iskolájában élünk, hogy e helyet „a szabadsághősök oroszlánbarlangjának" nevezte el halhatatlan kültőnk. De éppen ezek a mi fénylő csillagaink, akik szabadságszeretetükben mindent képesek voltak feláldozni a nemzetért, személyiségükben a nemzet egészének lettek megtestesítőivé. Végül említsük egyik legértékesebb hagyományunkat, puritánizmusunkat. Ez is angol szellemi hatás gyümölcse. Válságokban vonagló magyar közéletünket is fertőzi egy alacsonyabb etikai szellem. Főiskolánk életében is kisért. Egyre divatosabbá lesz egy új életstílus, amelyben a nyers ösztönök uralmát hirdetik. Minél több oldalú a kísértés, annál ébrebben kell őrködni drága örökségünk felett: puritán etikai értékeink birtokálományán. Ha így végiggondolom a mi sajátos pataki hagyományaink követelményeit úgy látom, hogy sok tekintetben a ma divatos világáramlatokkal ellentétesek. A destrukció szelleme, a modern pogányság uralma, a fajnak és a vérnek mithosza idegenek tőlünk. Minél ostromlóbbak ezek, annál elszántabban kell védekeznünk, érvényesítenünk a mi sajátos tradícióinkat.