Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1937

6 arról, hogy ha a két világbirodalom között fegyveres összeütközésre kerülne a sor, a magyar rónákon folyna le a nagy összecsapás. A szellemi párviadal már lázasan folyik is itt, s úgy látszik, hogy ennek során ellentétes táborokra szakad szét a mi magyar életünk is. Ha nem is szakadt volna reánk Trianon rettentő katasztrófája, ha az ezeréves határok között hömpölyögne tovább magyar életünk, akkor is kritikus és félelmes volna helyzetünk. Elbirjuk-e a szörnyű próbát, a minden oldalról prédára leső szomszédok, a nemzet lelkétől idegen erők kizsákmányoló uralma alatt vergődve! Kétségtelenül apokaliptikus időket élünk. A Jelenések könyvének viziói rajzolódnak ki előttünk. A modern antikrisztusok szörnyű alakjai törnek előre. Jön, közeledik a nagy leszámolás órája s ebben az élet-halál harcban talán mi magyarok vergődünk benne a legteljesebben. Kiálljuk-é a nagy próbát? Isten kezében van életünk, jövendőnk. Egyet tudunk, hogy Ő még alkalmat adott nekünk az életre. Ezért nem várhatunk összetett kezekkel. Fel kell használnunk az alkalmat életünk megtartására. A viharban, nagy veszélyek idején, az emberi lét existenciális szorultságában, akkor, amikor mindenestől kockán forog életünk, rejtett mélységekből vulkánikus erővel tör előre a társ után való sóhajtás. Ilyenkor érezzük igazán, hogy existenciánk mennyire függ embertársaink existenciájától, hogy létünk mennyire bele van ágyazva más ember életébe. Ha volt idő, amikor még azt is elbírtuk, hogy mi magyarok egymás vérét ontsuk, ma minden magyar erőnek az összefogásra van szükség, s ebben az összefogásban le kell omlaniok a válaszfalaknak, amelyek felekezeti és társadalmi osztályokat elválasztanak egymástól. Csak a minden magyar értéket összefogó nemzet mint egységes organizmus képes megállni az idők viharában. Ez az összefogás első feltétele annak is, hogy fajtánk és nemzetünk külső és belső ellenségeivel szemben is felvegyük a küzdelmet. Új korszak indul el az emberiség életében. A születő új korszakkal roppant életvágy árja ömlik végig az emberiségen. Nehéz az életet magyarázni. Magam annál teljesebben érzem az életet, minél inkább megtalálom és tudom élni saját magamat. Fizikai mivoltomnak, erőinek birtoklása is kelt életérzetet. Mégis igazi életemet akkor birtokolom, ha szellemi alkotásokban és történésekben ragadom meg magamat. Közelebbről a nemzeti műveltség értékes műveiben birtokolom igazi énemet, S ha sajátos énemet megtudom ragadni biztonság, erő és magammal való harmónia tölt el. Önmagam életnyilatkozatai adják meg a kulcsot nemzetem élete titkának a megértéséhez. A nagy világáramlatok gigantikus küzdelmeiben ne kifelé nézzen, eszméljen önma-