Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1937

II. A nemzetnevelés sárospataki feladatai. Évmegnyitó beszéd. 1937. szeptember 15-én tartotta dr. Mátyás Ernő akad. és közigazgató. Makkai Sándor a Magyar nevelés és a Magyar műveltség című munkájában azt a gondolatot hirdeti, hogy az iskola az élet tükrözője, hogy a feladata is az, hogy életre neveljen, az életet tágítsa ki és töltse meg tartalommal. Magunk is többször kifejezésre juttattuk azt a meggyőződésünket, hogy az iskolának az élettel kapcsolatban kell lennie, a mai élet problémáiban kell eligazítania, a mai élet feladataira kell előkészítenie. A nyár folyamán résztvettem a párisi világkiállításon. Úgy gondolom, hogy a világmindenség életéről seholsem lehet ma erősebb benyomásokat szerezni, mint éppen Párizsban. Én azt a benyomást szereztem, hogy a világháború utáni emberiség élete megújhodóban van. Mintha egy titokzatos hatalom roppant lökést adott volna a világ életének ! Mozgalmas, lüktető, friss lendítő erőkben előretörő élet jellemzi ma az emberiséget. Mindenik nemzet a maga sajátos mivoltában, páratlan jellegzetességében akarja élni önmagát. Mindenütt roppant nemzeti erők összefogását látjuk, azért, hogy egyre tisztábban érvényesülhessenek a sajátos erők. A világkiállítás két legjellegzetesebb pavillonja: a Szajna hídfőjénél épült két grandiózus alkotmány, a német világbirodalomnak és az orosz szovjetnek pavillonjai. A német kiállítási épület előtt hatalmas szoboralkotások. Szimbolizálják a német faj robusztus erejét és előretörő lendületét. A szovjet pavillonjának csúcsán három munkás alak a világforradalom zászlóját lobogtatva tör előre. Ezek a szembenéző óriás alakok nemcsak a világkiállítás legfőbb jellegzetességét adják, az egész világmindenség életét szimbolizálják. Legalább is Európa életében ez a két nagyhatalom néz farkasszemet egymással, birkózásuk megosztja a modern Európa életét. És e két roppant hatalom között terül el a mi kis országunk, mint ütköző ország. Hallottunk előkelő véleményeket