Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1937

214 káját, mintha a legteljesebb rendben és biztonságban élne. Az egász város szeretete megmutatkozott és úgy a régi, mint az uj diákok egyformán tevékenykedtek a megnövekedett iskola belsejében. így aztán a további már a református con­sistórium tetszésétől függött. „Az egész városa muzssák hal­mai és szent templomává változott át: felső részén a Szent Miklós utcában, a kollégium mai helyén, a város régi isko­lája — a particula ; alsó részén az idegen, vendég kollégium ifjúsága zsongott, s mint a méhkas raja, szívta a tudományok mézcseppjeit." A következő 1718. évi kolozsvári országgyűlésen újból felszínre került a menekülő kollégium ügye. Steinwille igé­retét nem tartotta meg a kárpótlás kérdésében, de több aka­dályt nem gördített az ügyek elé. — A menekülők sorsa azonban most sem oldódott meg teljesen, bár a nagyobb ve­szedelem elmúlt fejők felöl. Az erdélyi vendégszeretet meg­csúfolása volt az az eljárás, melyet a város vezetői közül néhányan folytattak az iskola ellen. Bár a város akkor még teljesen református volt, a tanács tagjai közül akadtak olya­nok, akik a menekülő kollégium ottani végleges letelepülé­sét nem óhajtották, sőt azt teljes erejükből meggátolni töre­kedtek. Jellemző erre az eljárásra az a 11 pontból álló irat, melyben felsorolják az önző érdekeiket védelmező okokat s a menekülő pataki kollégiumnak a letelepedését és a vásár­helyivel való egyesülését ellenzik. Ezt az iratot felküldték Kolozsvárra is, az ott idéző rendekhez. A főkonsistórium azonban átlátott tervükön. Becsületesen megvizsgált mindent, megindokolta észrevételeit s eloszlatta a makacs tanácstagok kételyeit. Biztosította őket, hogz a pataki kollégium nemhogy a város kiváltságait, előjogait megtámadná, hanem ő is tel­jes erejével kész azokat megvédelmezni. A főkonsistórium bölcs válaszára a makacskodók nemcsak lecsendesedtek, ha­nem előbbi véleményeiket megváltoztatva egyszerre barátai és pártfogói lettek a kollégiumnak. Az egyházi főtanács ek­kor kiküldi még Marosvásárhelyre gróf Teleki József gyula­fehérvári kollégiumi gondnok elnöksége mellett: Toldalagi Jánost, a vásárhelyi partikula gondnokát — az egyházi ta­nács több tekintélyes vezető tagjával — a béke és egyetér­tés megteremtésére. A menekülő patakiak teljes megnyugta­tására kimondják, hogy a pataki iskola régi törvényeit és szokásait, amennyire lehetséges, az erdélyi szokásokhoz al­kalmazzák és azokat szigorúan megtartják. Az egyházi főtanácsnak az volt a feladata, hogy a lélek­ben egyező két iskolát összeolvassza. A követség, amint meg­érkezett a városba, előbb minden ellentétet és egyenetlen­séget elsimított. Annál könnyebb volt ez, mert mindkét rész­ről teljes megértés mutatkozott. A két iskola egyesítése így történt meg teljes szeretetben, miután időközben az egyesí­tést helybenhagyó királyi nyilatkozatok is megérkeztek. Ezt

Next

/
Thumbnails
Contents