Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1937

215 megint ünnepélyes keretek között bocsátották a nyilvánosság elé. Összehívták a város vezetőségét, polgárságát, a két kollégium tanári karát és ifjúságát a kollégium udvarára. Itt az uralkodónak rendeletét — a sárospataki — gyulafehérvári kollégiumnak a marosvásárhelyi kollégiummal való egyesüléséről kihirdették. A két iskola egybeolvadása 1718 április 30-án történt. Ezzel a székely főváros egy új, felsőbb nevelőintézetet nyert. Itt egyesült egymással testvéri ölelésben a magyar református élet eme két nagymultú erőssége. Az a kapcsolat, mely a reformáció kezdete óta fennállott kollégiumaink között, a balsors idején mutatkozott meg igazán. A refomáció második százados évfordulója után a menekülő pataki iskolát fogadta testvérévé az akkor boldogabb életű vásárhelyi kollégium. A testvéri egyesülés elmélyítette mindkét iskola hivatását. A vásárhelyi kollégium igazi élete Patak beolvadásával következett. Azóta azonban nagyot fordult a szerencse kereke. A trianoni sorsfordulat az egykori neves és gazdag várost az ellenség kezére juttatta. Az egykori magyar kulturélet eme fontos állomása ma élet-halál harcot vív a balkáni önkénnyel. Az ujabb kétszázados évfordulón a helyzet felcserélődött. A vásárhelyi iskola küzd most életéért, viszont Patak új fénykorát éli. Bármily legyen azonban az élet útja, akik egyszer egymásra találtak, nem szakadnak el többé! A szerencse változataitól függetlenül a két kollégium kapcsolata állandó maradt. Ebből sarjadt ki kulturális életünk sok értékes alkotása. Bár a trianoni sorsfordulat szétszakította a magyarságot, lelki egységét nem törhette össze. — A mai határokon túl lévő vásárhelyi kollégium örvendező szívvel figyelt fel a pataki iskola pár évvel ezelőtti nagy ünnepén. A 400-ik évfordulón szeretettel jött el a vásárhelyi kollégium megemlékezése, hogy ezzel is kifejezze azt a testvéri érzést, mely a mai szomorú időkben is egyformán él minden igaz magyar szívében! Főtiszteletű és méltóságos Elnökség! A sárospataki főiskola mai ünnepén, az egykori nagyszerű történelmi esemény emlékének megörökítésekor büszkén gondolok arra, hogy én is tagja lehetek az intézet tanárikarának. Különös örömmel tölt el, hogy egyike lehetek azoknak, akik nemcsak a kollégium nagyhírű múltját, hanem egész nemzetünk életét ismertethetik ifjúságunk előtt. — Hálás érzésekkel mondok köszönetet főiskolánk egész vezetőségének tanári állásomba való iktatásáért! — ígérem, — teljes erőmmel törekedni fogok életem folyamán, hogy főiskolánk, református egyházunk és magyar nemzetünk javára munkálkodjam ! Arra kérem a Mindenhatót, adjon hozzá erőt, hogy mostani Ígéreteimet valóra is válthassam !