Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1937

213 A gyászos emlékezetű 1716-ik év aztán teljesen betetőzte a menekülők sorsát. Gyulafehérvár akkori katonai parancsnoka, Steinwille erősséget akart építeni a kollégium helyén. Még az előző évben letették ennek alapkövét. A vár építésének haladnia kellett, a lakók pedig akadályozták a munkát. Ezért Steinwille elrendelte a lakók teljes kitelepítését. — A kollégium helyiségeinek, a papi és tanári szállásoknak, sőt magának a székesegyháznak elvételét nagy felháborodással tárgyalták a rendek az országgyűlésen. Erre Steinwille megígérte, hogy a javak elvételéért méltányos kártérítést fog kieszközölni a császári kincstártól. Bod Péter egykorú feljegyzése szerint a consistóriumnak fenyegetőzve jelentette ki Steinwille : „Olyan erősséget akar építeni, ahol többet egy magyar sem lakik." Az iskolának tehát újból távoznia kellett, de hová ? Ez volt most a nehéz kérdés! A vélemények megoszlottak. Egy részük Szászvárosra készült, mások pépig a Patakra való visszatérést sürgették. 1716 március 20-án vonult ki a sereg abból a hajlékból, mely 44 évig otthont nyújtott neki. — Szomorú temetés képe bontakozott ki. Szent zsolozsmák éneklése, gyászba vont dob pergése között a földre fordított fekete zászlóval távozott a száműzött sereg. Két tanár: Zilahi Sebess András és Szatmáry Paksy Mihály vezetése alatt, mintegy 60 ifjú indult el, hogy új hazát keressen. Először a közeli Krakkó faluba vonultak tájékozódást szerezni. Itt március 27-től november 27-ig maradtak Teleki László vendégszerető házánál. A csapat egyrésze Szászvárosra megy, később azonban ez is csatlakozik a marosvásárhelyiekhez. A főkonsistórium a professzorok és az ifjúság nevében több levelet írt, köztük Marosvásárhely város tanácsának is. Felfejtették helyzetüket és szállást kértek ott egy időre. A levelet Komáromi István szénior vitte Vásárhelyre. — Kedvező válasszal tért vissza csakhamar. A város lakossága, élén a tanáccsal szívesen fogadja a hontalanokat. Mindenkit a maga állása és rangja szerint, előre kijelölt szállásokon helyez el. Ez a jó hir annyira felélénkítette a várakozókat, hogy sokan még a Szászvárosra távozottak közül is visszatértek és csatlakoztak a többiekhez. Vásárhely városa szeretettel fogadta a menekülőket. Egyelőre azonban csak vendég lehettek a városban, mert a császári hatóságok, amíg jogi helyzetüket nem tisztázzák — sokat akadékoskodtak. Ekkor Steinwillehez fordultak a megígért 3000 arany kárpótlásért. 0 ugyan nem teljesítette igéretét, az összeget nem fizette ki, azonban nem emelt kifogást a menekülő iskola Vásárhelyre való helyezése ellen sem. Megígérte azonban, hogy megsürgeti az uj kollégium átalakítását elismerő királyi oklevél kiállítását. Ily körülmények között és az ígéretek teljesítésének mindennapos várása mellett, az ifjúság épp úgy folytatta mun-