Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1937
A sárospataki és a marosvásárhelyi református kollégium kapcsolatai. — Székfoglaló értekezés. — írta: márkosfalvi Orbán István gimnáziumi tanár. (Felolvastatott a sárospataki ref. főiskola 1937. szeptember lü-én tartott évmegnyitó ünnepélyén.) Fötiszteletű és méltóságos Egyházkerületi Elnökség! Nagytiszteletű és tekintetes Igazgatótanács! Nagytiszteletű és tekintetes Tanári Testületek! Igen tisztelt Közönség! Nemes tanulóifjúság! A Mindenható Isten akaratának csodálatos megnyilatkozását érzem mindig akkor, ha arra gondolok, hogy engem talán életem legszomorúbb szakában — családom és szülőföldemtől teljesen elszakítva, hirtelen árvaságra jutva — vezetett a sors Sárospatakra. Ama nagyhírű iskola tanára lettem, melynek egykor menekülő fiait éppen egyik anyai ágon lévő ősöm: Zilahi Sebess András, a sárospatak—gyulafehérvári iskola akkori vezetője vitte szülővárosomba: Marosvásárhelyre, hogy ott a két református intézet fiai testvéri együttérzésre találjanak. Ügy gondolom azonban, nem lehet célom most a sárospataki főiskola eseményekben oly gazdag életének részleteit ismertetni. Ez oly feladat lenne, mintha az óceán vizét akarnám egy pohárba összeszorítani. Ezúttal csupán kegyeletes megemlékezést óhajtok tenni ennek a nagyszabású történetnek egyik epizódjáról, miként került az üldözött pataki iskola Marosvásárhelyre és hogyan olvadt össze a lélekben mindig együttérző két kollégium. A két iskola évszázadok óta fennálló lelki és gyakorlati kapcsainak megörökítése, a református iskoláknak és a protestantizmus szellemének a magyar nemzeti életre gyakorolt hatásának ismertetése oly történetíró tollára kívánkozik, aki ismeri mindkét kollégium lelkét. Aki oly módon szedi össze az emlékeket, hogy azok által nemcsak a két iskola igazi élete és hivatása, hanem a magyar református szellem is teljes egészében bontakozzék ki. A megpróbáltatások évtizedeiben a két tényező egygyé olvadt s református életünk hanyatlása egyúttal nemzetünket is veszélybe sodorta. 14