Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1937

200 tegyék az egyházra szolgaság igáját, hanem maradjanak meg állammal, kormánnyal, politikai tényezőkkel szemben szabadoknak, függetleneknek, a magasságos Isten szolgáinak, egy nem e világból való ország nagyköveteinek. Álláspontját olyan tiszteletreméltó módon képviselte, hogy amikor leszavazták a sajószentpéteri egyházkerületi gyűlésen, a közgyűlés többsége báró Vay Miklós főgondnok vezetése alatt jelent meg nála, hogy kifejezze iránta, a leszavazott iránt, bizalmát és nagyrabecsülését. Függetlennek akarta látni, megtartani ezt az anyaiskolát is. 28 évre terjedő gondnoki működésének az volt a legszebb álma, hogy uj alapok gyűjtésével, az áldozatkészség uj forrásainak megnyitásával képessé teszi az iskolát, hogy államsegély nélkül, csupán a maga, illetve hívei erejére utalva és támaszkodva, minden időben sasfészke, megdönthetetlen erőssége lehet a tiszta evangéliumnak, a reformátori eszméknek, a kurucz szellemnek, a Rákóczyak, Kossuthok lánglelkének. Ez volt élete legszebb álma s sajnos, ez lett életének legnagyobb tévedése és legfájdalmasabb csalódása is. 1910ben reá kellett határozni, szánni magát az egyházkerületnek az államsegély igénybevételére: de már jóval hátrányosabb körülmények és szűkebb lehetőségek között, mint ahogy az eredetileg felkínálva volt. Függetlennek akarta látni nemzetét. Mikor egy hatalmas képviselőjelölt államtitkár megjelent nála, hogy a támogatását kérje, rideg nyíltsággal fogadta „Csodálkozom azokon, akik az államtitkár urat hozzám küldték. Hiszen én rólam mindenki tudhatja, hogy én a magyar függetlenség rendíthetetlen híve és harcosa vagyok." Ugyanaz a lélek dolgozott benne, ami Zemplén megye szent földjéről annyi vérbe és könnybefojtott szabadságmozgalmat elindított. Hogy még az élete sorjáról s az életsorssal szemben való magatartásáról, viselkedéséről mondjunk valamit, fel kell említeni, hogy nagyon, nagyon sokat szenvedett. Megcsalódott keservesen első, nagy szerelemmel szeretett feleségében, négy gyermeke közül az egyik fiú Amerikába szakadt s onnan is sok, szinte állandó fájdalmat okozott neki. Egyik leánya elmebetegség miatt távolítódott el a házától. Voltak anyagi nehézségei, s voltak emberekkel való meghasonlásai, és volt, az élete utolsó évtizedeiben, elég súlyosnak mondható betegsége is. De mindezeket csodálatos önuralommal viselte. Diétát tartani talán senki nem tudott úgy, mint ahogy ő tartott. Fájdalmat lebírni, magán erőt venni, lelki viharok felett úrrá lenni: ezek megtanulására mindenki iskolába járhatott volna hozzá. Az élete nagy fájdalmai elől menekült a társasági élet örömeibe, sokszor a magányba, a költészet múzsájához, az állandó tevékenység, a sokszor túlfeszített munka felejtető és tompító lázába. Isten valóságos őrző angyalt rendelt mellé második feleségében, aki csak annak élt, hogy urát dédel-