Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1937

196 gyogó kedvességgel. Ahol megjelent, ott önkéntelenül felállt mindenki s akire egy barátságos tekintetet vetett, akihez egy szíves szót szólt, abban felujjongott a szív, repesett a lélek. Elméjének csodálatos villanása, gyors váltása, borotvaélessége mindenütt, mindenkivel szemben természetes fölényt biztosított neki, viszont a vele való társalgást üdítővé, ösztönző hatásokkal telítetté tette. Kedélyében megvolt a keresztet hordozó, drámai és tragikus feszültségek között gyötrődő, szenvedésre és tűrésre kiválasztott nagy lélek kiegyenlítődésvágya, egyensúlykeresése a bölcs és sokszor pajkos humorban, élcelődési kedvben : mint ahogy meg van a sors által elkényeztetett, könnyű pályán mozgó, fajsúlyban is könnyebb lelkeknél az oktalan szenvelgés, a küzdés-tettetés, a részvétkeresés savanyúsága, nagyképű fontoskodása. Jellemében volt valami égő oltárok tisztaságából, szűzi hajnalok hasadásából, rózsák, kertek, rétek, erdők üde illatából, de volt hegyormok zordon fenségéből, végtelen rónák, óriás puszták elérhetetlenségéből és átfoghatatlanságából, hullámzó tengerek titokzatosságából, elemeket sejtető csendjéből vagy viharzásábói. Lelki élete a predesztináltság, az eleve elrendelés és az ezt engedelmesen elfogadó hit partjai között hömpölygött, mint hullámzó folyó, a mulandóságból az örökkévalóság felé. Fejes István Legenyén, Zemplén vármegyében született, 1838. január 22-én. Édesapja Sámuel, lelkipásztor volt, s Legenyéről nemsokára Ladamóczra költözött át. 1847-ben, 9 éves korában Fejes István már pataki diák. Mikor a veszélyben levő osztrák sereg megsegítésére bejönnek a muszkák, a kis diák több társával menekül Patakról. Vajdácska felé, a lukai mocsarak között bujkálva, kerülő úton ér haza Ladamóczra, ahol a lelkészlak udvara tele volt a szintén oroszok elől menekülő újhelyi urak hintóival, czézáival és málhás szekereivel. Aggódó édesanyja tojásos krumplival tartotta jól a kis menekültet. Sárospataki tanulmányait befejezve, Füzesgyarmatra ment rektóriára, innen Pestre tovább tanulni. Itt érte két meghívás, a csurgói és hódmezővásárhelyi gimnáziumok tanári állására. Hódmezővásárhelyt fogadta el, ahol meg is nősült. Innen, már mint igazgató-tanárt, hívta el 1865-ben a Vályi Pál halálával árván maradt lelkipásztori tisztségbe a sátoraljaújhelyi gyülekezet megtisztelő és kitüntető bizalma. Mint lelkipásztor, a szószéken ragyogó és ünnepelt szónok: bár korának szokása szerint inkább eszméknek és igazságoknak, mint az igének a hirdetője volt: inkább a mindent felfejteni, észokokkal megmagyarázni akaró felvilágosodás fáklyahordozója, mint az isteni titkok sáfára: inkább a humanista idealizmus által eszményi síkba emelt ember buzdítója és védelmezője, mint az általános és egyetemes bűnös-