Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1936

6 látott már, tudjuk azt is, hogy örökkévaló fundamentumokra, épültek szilárd kőfalai. Mi a változó egymást üző eszmeáramlatok kereszttűzében állva örökkévaló, minden koreszmék felett álló céljainkat keressük s arra törekszünk, hogy minél több veszély tornyosul felettünk annál biztosabb fundamentumra építsük jövőnket. Még élénk emlékezetünkben vannak a berlini olimpiász titáni küzdelmei. Miért hallgatuk a bámulatos frissességgel közölt rádió tudósításokat olyan egész mivoltunkat fogva tartó feszültséggel ? Ugyebár azért, mert fiaink minden egyes küzdelme mögött nemzetünk egyetemének életmegnyílatkozásait kerestük, sorozatos győzelmeikben is nemzetünk egészének diadalkiáltása és örömújjongása töltötte el lelkünket. De mi volt győzelmeiknek a titka? Nemcsak sportokra termett nemzeti sajátosságaink szép kivirágzása vezetett a kivívott diadalokhoz, nemzetünk egészének fiainkban való bizalma, velük való élni akarása és tusakodása, önmagát felülmúló akarása a diadal további magyarázata. Olimpiai győzelmünk legfőbb tanítása mégis az volt, hogy nagy harc folyik a nemzetek között, ádáz, minden energia kockára vetését igénybe vevő harc, hogy az fog előre törni, győzni, élni, amelyik minden egyéni sajátosságát kifejtve a legegységesebben tud fellépni küzdelmeiben. De kérdezzem meg tovább azt is, hogy a spanyol polgárháború eseményeit miért várjuk napról-napra olyan feszült várakozással? Borzalmai miért tartják fogva szívünket, kimenetelének bizonytalansága miért üli meg lelkünket, ha nem azért, hogy ebben a küzdelemben valahogy ösztönszerűen is benne látjuk feszülni egész modern világunk életét, hiszen világszerte itt is ott is feltünedeznek ennek tünetei. Nem tartozunk azok közé, akik egy biztonságos vár bástyái között élőknek érzik magukat, mert mi úgy látjuk, hogy ami nem zeti létünket is belülről is kívülről is sok veszély fenyegeti. Örök igazság az, hogy nagy tanítómester az élet. A mai élet pedig arra a nagy igazságra tanít, hogy az egyének nem élhetik egymástól függetlenül a maguk életét, hogy az egyes ember nem vonulhat vissza elszigeteltségének várába, hogy társadalmi osztályok sem élhetnek egymástól elszigetelt életet. A mai időknek az a nagy tanítása, hogy sorsunk egyéni éltünk a nemzet létéhez kötetett, egyéni életlehetőségeinket, boldogulásainkat, nemzetünk egyetemében találhatjuk meg, hogy létünk értelmét és célját csak nemzetünk egészében birtokolhatjuk. Nemzetünk egyetemének építése existenciális kérdés ma számunkra, ezért ennek létkérdéseit kell ma mindenek felett meglátnunk, szolgálnunk és diadalra segítenünk. Világmindenségünk atfoszmérája a pusztulás ezer pórusát árasztja ma szerte, mégis hálásak lehetünk ezekért a félelmes időkért, öneszmélésre serkentenek, megrendült életösz-