Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1936

44 kéből s kezéből egyaránt és elvesznek a rosszul formált, sokszor értelmetlen mondatok dagályában, amelyek így csak a helytöltés céljait szolgálják. Sok tévedése közül csak néhányra mutatunk itt rá. Mózesnek az elhívás órájában nem a nevét, hanem magát (lényegét) jelenti ki Isten. Az 'ehjeh 'aser 'ehjeh kitételben nincs benne a Tetragrammaton (1. Ex. 3:14.). Az ótestámentumi malkút jahveh kitétel pontosan ugyanazt a fogalmat adja, mint az újszövetségi paoO.tia tov &t»v, a kettő között tehát fogalmilag semmi különbség sincs. Az „ősevangélium" elnevezés nem W. Visclier-tői származik (15. old.). Az Ótestámentumban nem lehet („noéi", „ábrahámi" stb.) szövetségről beszélni, ott csak egy szövetség van, melynek reprezentánsai az emberek részéről természetszerűleg változnak. A visio és audüio együtt nem a theofánia, hanem a profétizmus charakterisztikuma (40. old.). Amósnál nincsen szó asszír veszedelemről (75. o.). Más hibái, hogy az előforduló bibliai alapfogalmakat nem világítja meg. így semmit sem hallunk a melákáh, berít, 'édáh lényegéről. A Messiásról szóló részben elmulasztja felsorolni a Messiásnak különböző ótestámentumi neveit (másíah, mósía', szár, immánuél, pele' jó'és, 'él gibbór, 'abí 'ad, s szár sálóm stb.]. Hiányos leírást ad a szövetségkötés formáiról, pedig a megfelelő bibliai helyek gazdag anyagot szolgáltattak volna néki (Gen. 15 :5—18; Jer. 34 :19.). Az ótestámentumi fogalmak kifejtése és megvilágítása helyett a reájuk vonatkozó felfogásokat ismerteti (Kálvin, G. Schmidt, Vischer, Thurneysen stb.). Dolgozatának egyes fejezetei citátumok egymás mellé állításából állottak elő. Több idézetét másodkézből veszi. Sokszor túlhaladott álláspontot képvisel. Erősen forrásainak hatása alatt áll. Az idegen szöveget félreérti, ennek tudható be számos tévedése (pl. interpoláció helyett interpellációt ír). Dolgozata hemzseg a magyar és német helyesírási hibáktól. A kívánt mértéket nem üti meg, de nemes törekvését és szorgalmát a tanári kar méltányolja. E munka szerzője: Tussay János IV. é. theologus, a kitűzött díj felével, 20 P összeggel jutalmaztatott, a Pogány Istvánné-alap kamataiból. 4. Az egyháztörténeti pályatételre, melynek címe: Dr. Tüdős István élete és irodalmi működése, 1 pályamunka érkezett be „Ideje van a megőrzésnek" (Préd. 3:60) jeligével. Bírálata a következő: A 145 lapra kiterjedő pályamű rövid Elősző (4—7. 1.) után I—IV. fejezetben tárgyalja a kitűzött témát. I. fejezet: (dr. T. I.) Gyermek és ifjú kora. 1866—1890. (Születési körülményei. Gimnáziumot a sárospataki főiskolában végzi el.