Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1936

42 helyesebben műgondja arra, hogy a főtételt jól kidomborított zárótételben vigye egységre. Dolgozatából kilüktet az Ige iránti égő szeretet, az építés vágya; könnyed és eleven stílusa feledteti némileg szerkezeti és dinamikus hibáinak döccenőit. A II. sz. munka jeligéje: „Ha Krisztus fel nem támadott, hiába való a mi prédikálásunk, de hiába való a ti hitetek is." (I. Kor. 15 :14.) Terjedelemben jóval gazdagabb, de tartalomban mégis szegényebb munka mint az első. Bevezetése távoleső és általános gondolatokkal kezdődik, így nem nyújt könnyű átmenetet a felosztáshoz. Főtétele : „Istennek egyetlen üzenete sem hiábavaló", — igaz ugyan, de nem okvetlen ebből a textusból következő. Felosztása : „I. Felelősségre szólítja az igehirdetőt és II. szent komolyságra kötelezi az ige hallgatóit." Ez a felosztás magában rejti a prédikáció egyik eredendő hibáját: egyoldalúan érzelmi téren mozog inkább, magvetés nélkül hagyva a cselekvés és akarat, a tettekbe öltöző vallás, a tettekre indító igehirdetés mezejét. Az I. részben azok a gondolatok a legértékesebbek, amelyekben néhol erőteljesen tudja szemléltetni azt a nehéz, az ember összes erőit igénybevevő munkát, amellyel egy igehirdető az igehirdetésre készül. Kár, hogy az itt felállított mérték nem érvényesül éppen ebben az igehirdetésben. (Még a nagyszámú íráshiba és homályosan, pongyolán fogalmazott kifejezések elkerüléséig sem.) A II. rész törött vonalvezetését, rendszertelenül összeírt gondolatmozaikjait nem tudja egységre hozni és összeforrasztani néhány találó bibliai idézete sem. Az ótestamentumi textus szerzőnket is belé ejtette a vonatkozó, sőt kínálkozó christológiai gondolatok elhanyagolásának, sőt figyelmen kivül hagyásának kísértésébe. Befejezése is elterveletlen, a dolgavégezetlenül való abbanhagyás benyomását adó. Tehertételképen jegyezzük fel néhány idegen szavát, mellyel igazán nem segített a közérthetőség elvének eleget tenni. A két pályamunkát egybevetően mérlegelve szaktanár az I. sz. munka szerzőjének 10 P kiadását ajánlja, a II. sz. munkát sem díjazásra, sem méltánylásra nem tartja eléggé értékesnek. A 10 pengő jutalomban, a Pogány Istvánné-alap kamataiból részesült Tóth Gusztáv IV. é. theologus, az I. sz. pályamunka szerzője. 2. A Farkas István püspök úr által kitűzött: Milyen ösztönzések hoztak a theologiára és mit nyertem azon című pályatételre „Én vagyok az Út" (Ján. 14: 6) jeligével 1 munka érkezett be, amelynek bírálata a következő: