Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1936
195 (Jel. 17.), a 4-ik állat iszonyatos voltában a római császárság ker. ellenes magatartását látják, a kis szarvat pedig az Antikrisztus szimbólumának tekintik. A valóság ezzel szemben az, hogy az író szemei előtt a babilóniai, a méd, a perzsa (a két országot különvéve) és a görög birodalom állott. Az utolsó pusztító szörny Macedónia, a fején nőtt 11 szarv: Nagy Sándor (836—323), I. Seleukos Nikator (312—280), I. Antiochus Soter (280—261), II. Antiochus Theos (261—247), II. Seleukos Kallinikus (246—226), III. Seleukos Keraunus (226—222), III. Antiochus (222—187), IV. Seleukos Philopator (186—176), Heliodorus (176) és I. Demetrius Soter (176.) A három szarv, amelyet a kis szarv: IV. Antiochus Epiphanes kiszorított, minden valószínűség szerint a három utolsó király : Seleukos Philopator, akit 176-ban az egyik minisztere, Heliodorus meggyilkolt; Heliodorus, akinek a trónralépését Antochus Epiphanes akadályozta meg és Seleukos Philopator fia, Demetrius, akit a nagybátyja, Antiochus Epihanes mint túszt fogvatartott, s aki csak Antiochus Ep. halála után foglalhatta el a trónját. A 11-ik szarvra vonatkozó jellemzés pontosan talál Antiochus Epiphanes-ra. „Nagyokat szóló szája volt, mert káromolta a magasságos Istent, s üldözte Izrael kegyeseit." (1 Makk. 1:24; Dán. 8; 11; 11:36 stb.) Az emberi" szemek körültekintésének és okosságának a kifejezői. (8:23.) A „kicsi" jelző a keleti szólásmód szerint a fiatalabb- at (pl. a kisebb testvért) jelenti; tudott dolog pedig, hogy Ant. Epiphanes ifjabb testvére volt Seleukos Philopator-nak, akinek helyére végeredményben mégis csak ő került, holott az örökösödési rend szerint ehhez semmi joga nem lett volna. A világbirodalmak megítéléséről szóló jelenetben az öregidejű minden kétséget kizáróan maga Jahveh. Annál több félremagyarázásra és vitára adott és ad alkalmat a k ebar-'enos = mint egy ember-fia név, melynek hordozója a megvalósuló istenországa uralkodója, akinek örök hatalom adatik. A régi exegéták a név viselője alatt magát a Krisztust értették. Nagyon elterjedt, ma is sokak által képviselt felfogás, hogy az ember fia Izráel népét reprezentálja, mint az állatok a négy világhatalmat. 1 9 Ez ellen a 7:18, 22, 27. v. alapján authentikusnak vallott magyarázás ellen újabban igen figyelemreméltó kifogások hangzanak el. Már maga H. Gunkel „megjegyzésre méltó" dolognak tartotta, hogy egy földi népet az ég felhőin jövő emberfia reprezentál. 20 Gressmann szerint az emberfia individuális jelentése primar, kollektív jelentése sekundar jelentőségű. 2 1 M. Noth nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a 13. v-ben nem az Isten népét 1 9 K. Marti', i. m. 52—53. o. W. Baumgartner: Das Buch Dániel. 23. o. 2 0 Die Schöpfung und Chaos. Göttingen. 1895. 328. o. 3 1 Der Urspung der jüdischen Eschatalogie 1905. 341). s kk. 13*
