Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1935

62 nevelni, magyar református egyházunk és hazánk szolgálatára. Ezért tanításunk és nevelésünk együttes célja ma sem más, mint a ránk bízott ifjúságban a hitvallásos valláserkölcsi személyiségnek lehetőség szerinti kifejlesztése, hogy az így nyert szellemi és erkölcsi erők birtokában, mint egyén, öntudatos és boldog, s majd mint az iskolai közösségből nagyobb közösségekbe átlépő személyiség is a rá váró közösségeknek hasznos és értékes tagja lehessen. E célból iskolai nevelésünk mérlegén mindenkor a vallás foglalja el a központi helyet. Iskolai életünk vérkeringését hajtó erő az Ige, mindazoknak az eszközöknek, módoknak és alkalmaknak felhasználásával, amelyeken keresztül egy magasabb világ szépségei, elmúlhatatlan javai és törvényei tölthetik be lelkeinket és formálhatják életünket. Korunk, mely nagy lelki megrázkódtatások, hit- és erkölcsi megrendülések ideje, nemcsak az Istent kereső lelkek áldásos fellángolását, de ezzel párhuzamban a hitetlenség, közöny, vagy a vallásosság leple alatt meghúzódó üres formalizmus káros jelenségeit is magával hozta és felszínen tartja. Utóbbiakkal szemben résen kell állania a kálvinizmus minden közvetlen vagy közvetett nevelőinek is, hogy bármily tetszetős formájú, de a hit és erkölcsi nevelés szempontjából értéktelen és a kálvinizmus karakterét tompító, vagy transzformáló, bibliaellenes vallási elvek, szokások vagy gyakorlatok ne minden akadály nélkül foglaljanak helyet a református hit és erkölcsi élet mezején. A vallási és egyházi asszimiláció veszélyeinek tudatos, vagy tudattalan jelenségeivel állunk itt szemben. Célunk volt az iskolai élet egész berendezkedésében egy olyan légkörnek a kialakítása, amelyben az ifjúság mindenkor Istennel való benső találkozásban érezhesse magát munkájának kezdetén, folyamán, vagy végén egyaránt. így a hét kezdőnapjain, egy, az egész főiskolai tanári kart és ifjúságot az Imateremben egybegyüjtő könyörgés, vagy áhitat jegyében indult mindannyiszor a heti munka. A napi tanítási órák is imádsággal és a Magyar Hiszekegy elmondásával kezdődtek és zárultak. Vallástani óráink külön is istentisztelet jellegűek voltak, melyeken az ismeretek feldolgozásait lelki hatások előzték meg, vagy egészítették ki. Református vallású növendékeink vasárnaponként a gimnáziumi tanári kar jó példaadása mellett látogatták a templomot. Istentiszteleteken való megjelenésüket és a gyülekezeti életben való aktív részvételeit (úrvacsorázás, igehirdetés, belmissziói tevékenység stb.) ifjúságunk még a vakációk idejéről is vallástanára előtt illetékes lelkipásztoraik igazolványaival erősítették meg. Az „I. Rákóczi György Egyesületnek" minden protestáns tanuló kötelezett tagja lévén, ennek összejövetelein éneklés, imádság, bibliamagyarázat, vallásos és egyházias tárgyú előadások és szereplések készítgették a talajt az evangéliumi hit és élet