Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1935

61 képezte. A néprajzi gyűjtést rendszeresen folytattuk. Ki kell emelnünk e téren a VI. osztály fáradozását. Sajnos, hogy a gazdasági leromlás korában nem vihettük ki a falvakba kulturális kincseinket az általunk óhajtott mértékben. Úgy igyekeztünk ifjainkat nevelni, hogy füleikbe állandóan az „elnémult harangok" kongjanak, s gyermekjátékaikon is keresztül sikoltson a pusztuló magyar falvak segélykiáltása. A Sárospataki Ref. Főiskola minden tagjának át kell éreznie a magyar fajta tragikumát, de nem a lehangolódás, hanem a jobb jövő lehetőségének és kiharcolásának reményében. Evangéliumi aktivitást és nem a kishitűség földi látókörű passzivitását akarjuk. b) Minden intézmény, tehát az iskolák is, egy külső és belső tényező szerencsés összetalálkozásából születnek, alakulnak, fejlődnek az időben. Úgy is mondhatnók: minden iskolának van teste és lelke. Az előbbi térben és időben változhatik, de a változások közti fennmaradását, viharok állását, mindig ama láthatatlan tényező, a lélek munkája alapozza meg. Pedig a lélek maga is táplálékra szorul, inkább, mint a test. Milyen erősnek, hatékonynak, termékenyítőnek kellett lennie annak a léleknek tehát, amely több, mint 400 esztendő megpróbáltatásai, tervszerű üldözései, utóbb pedig egy világgazdasági összeomlásain keresztül is iskolánkat a súlyos idők sorvasztó nyomása dacára „poraiból megelevenedett főnix"ként állíthatja oda a nagy háború következtében oly szegénynyé lett magyar kulturális intézmények sorába! ? A pataki iskola — hála Istennek! — nemcsak külső alakjában, tehát testében, de lelkében is „egy darab feltámadás" a mai magyar sors nagypénteki tragikumában. Honnan e megújhodás ? — kérdezhetné valaki. Hiszen emlegetett nagy alapítványai, tőkéi, mint más intézményeknek is, iskolánknak is elértéktelenedtek. Valláserkölcsi, szellemi és kulturális nagy értékeit azonban nem emésztheti meg az idő. A lélek, amely a legnagyobb életforrásból, az evangéliumból árad ránk, ma is világít, körülsugároz minket és nemcsak a multak nagy értékeit jeleníti meg, de körülfogja az iskolai közösség életét, átitatja gondolat- és érzésvilágát kicsinyeknek és nagyoknak egyaránt, hogy legyenek hordozói a bibliai és reformátori eszméknek, őrizői a tradícióknak, élő kövei a református hites erkölcsiségnek, áldozatos munkásai a magyar egyházi és nemzeti feltámadásnak. Gazdag múltnak örökösei lévén a pataki iskola minden tagja, érezzük, hogy a sivár jelenben is eszmék gazdagságának nem egyszer erőnkön felüli munkálására és megvalósítására hívattattunk el. Mert kiapadnak a multak bármily gazdag forrásai is, ha a „szép, jó és nemes" eszméinek követésére nem tudna a jelen is, — mindig a jövőt tartva szem előtt, — lelkesülő, áldozatos, újabb és újabb hívő generációt