Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1935

44 élményszerűvé válik reá nézve a történet és élményszerűvé törekszik azt tenni másokra is. A maga színes, poétikus módján azért műve egyik része építő hangú ifjúsági mű. Természetesen ítéletei érettségéhez szó fér. A mű másik része pedig kezdő teológizálással az imádságra vonatkozó sémák ráhúzása II. Rákóczi Ferenc imádságaira. Itt szintén látszanak a kezdő teológus gondolkozásmódjának jelei. Mivel azonban a legteljesebb körű kutatást végezte s a maga módján teljesen eredeti és önálló módon járt el, a tehetséges író művét, ezt a II. számú munkát buzdításból a teljes díjjal való jutalmazásra ajánlja a szaktanár. A kitűzött jutalmat, 25 pengőt elnyerte Tóth Gusztáv III. éves teológus. Dicséretben részesült a másik munka szerzője : Erdélyi Dezső IV. éves teológus. A szisztematikái pályatételre, amelynek címe: Brunner Emil teológiája, egy pályamű érkezett be. Szerző két részben foglalkozik a kitűzött pályatétellel. Az első részben Brunner Emilnek a modern theologiai irányok feletti kritikáját mutatja be. Előbb általános megjegyzéseket téve a modern theol. irányokra, sorra veszi a racionalizmus, idalizmus, misztika, moralizmus, historizmus theol. irányait s helyenként frappáns megjegyzésekben ismertetve Brunner felfogását, általában híven követi őt kritikájában. Különösen mélyreható Schleiermacher misztikus theologiájának Brunner gondolatai tükrében való ismertetése. Értékes része a dolgozatnak az az összefoglalás, amelyet az első rész végén nyújt s amelyekben a legmélyrehatóbban szemlélhetjük Brunner és a modern theologia közötti különbségeket s amely szerint a modern theologusok az emberben a teremtő zsenialitás erőit látják, felületes optimizmussal szemlélik a bűnt és eljelentéktelenítik a Krisztus személyét. Munkája második részében szerző Brunner theologiájának tartalmi kifejtését nyújtja. E rész bevezetésében az ő theologiájának sajátos karakterére világít rá. Ha ugyanis Barth a dialektika theologia dogmatikusa, Bultmann exegétája és filozófusa, Gogarten és Thurneysen igehirdetői, akkor Brunner annak erisztikusa és polemikusa. Találó gondolatokban ismertette Brunner erisztikáját és etikáját s rátér az ő theologiájának pozitív kifejtésére. Erisztikus és polemikus felfogása látszik meg abban is, hogy itt is ellentétekben nyilatkoznak meg gondolatai. Az Istenről szóló fejezetben a modern theologia antropocentrizmusával szembeállítja a kijelentés és a krisztocentrizmus jelentőségét. Az emberről szóló fejezetben a bűn felületes kezelésével szemben annak radikális jelentőségére mutat rá. A szoteriologia című fejezetben pedig a megváltás transendens forrására: a kegyelemre és az azt elsajátító hitre