Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1935

45 világít rá, az egyes kérdésekben a dialeklia theologián belül, de különösen a Barth felfogásával szemben ismerteti mindenütt a Brunner sajátos álláspontját. A dolgozat értékei: beható forrástanulmányozás, a tanulmányozott források alapos megértése, a szisztémaalkotásra való készsége, a lényeges gondolatok iránti érzék, helyenként finom elemzések és frappáns kifejezőképesség. Hiányok: A szerző tudása némely részében még nem egészen letisztult, koncepciója nem minden vonatkozásban kiegyensúlyozott, olykor kifejezésmódjai is nehézkesek. Az alapjában értékes dolgozatot teljes díjjal jutalmazza a tanári kar. Szerzője: Rózsai Tivadar III. éves teológus teljes díjban 40 (negyven) pengő jutalomban részesül a Pogány Istvánné alap kamataiból. A filozófiai pályatételre, amelynek címe: Heidegger existencializmusa, egy pályamunka érkezett be. E beérkezett pályamunka karakterét azzal lehet a legvilágosabban visszaadni, hogy a szerző nem kívülről az érdeklődő, a felfedező, vagy a kritikus szemével vizsgálja tárgyát, hanem beállítja magát abba, átjáratja magán a heigeggeri existenciálizmus sajátságos mondanivalóit és ebben a rajta keresztül szűrt formájában lesz annak tolmácsolójává. Amilyen hiányok származnak ebből az eljárásból, olyan értékeknek lesz a forrásává. Elhomályosul, a háttérbe szorul a dolgozatban az, akinek és aminek egészen világosan kellene előttünk állani: Heidegger, valamint a voltaképeni heideggeri filozófia. Annál világosabban tűnik elő azonban a szerző rendkívül izmos, nagy önállóságot eláruló filozofáló készsége. Az egész dolgozat ennek a filozofáló készségnek a dokumentuma. Alig van benne olyan hely, ahol ne volna érezhető a szerző otthonossága nemcsak szűkebb problémájában, de a filozofáló szellem életének áttekintésében is. Mégis dolgozatának egész konstrukciója, mondanivalóinak az exisztenciális filozófia eddigi eredményeinek sajátságos csoportosítása, összefüggések meglátása ott, ahol az exisztenciális tudomány maga is a sötétségben tapogatózik még és ha talán nem egészen tudatosan is, de egy határozott rendszerezésre törekvés, mind azt árulják el, hogy a szerző igazi terrénuma a nagy összefüggések meglátása és nem az aprólékos, de szükséges részletező munka. Éppen ezért úgy munkájára, mint filozofáló egyéniségére is alkalmazhatók azok a megállapítások, amelyeket a szerző dolgozatának 25. oldalán a fantáziáról mond. „Nagyvonalúan, tehát egyben hézagosan is lát mindent." Szelleme „horizontális irányban terjeszkedik, nem pedig vertikálisan; extenzív, nem pedig intenzív", az egyes részletkérdéseknek nem annyira nem tud, mint nem