Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1935

19 léhez, megoldatlan bajaihoz, etnográfiájához, értékeinek, népművészetének megmentéséhez. Különösen a theológia vált ki e téren, egyrészt hivatásánál fogva, másrészt két fiatal tanárnak : dr. Újszászy Kálmán és dr. Szabó Zoltánnak, a falukutatás nagy mestereinek, e címzetes falubíráknak lelkesedést szuggeráló útmutatásával. — Avajdácskai falunap előkészítésében is jelentős részük volt. A teológia által rendezett egy hetes népfőiskolai tanfolyam megnyitása—és bezárására, ezer gondját félretéve, még a magyar fajta szerelmese: szeretett püspökünk is eljött, hogy sorsdöntő látásokban izzó beszédeivel lefürdesse rólunk a kicsinyeskedés hétköznapi porát s szárnyakat adjon a csüggeteg magyar akaratnak. Középosztályunk művelését sem tévesztettük szem elől. Erre szolgáltak a „Péntek esték" előadásai, melyek keretében ünnepeltük meg a 2000 esztendővel latinul író, de a mi Berzsenyinkben és gondolkodásunkban magyarrá vált költőt: Horatiust s az idáig legnagyobb magyar zenei lángelmét: a százéve született Liszt Ferencet. Ez előadások is, és a hírlapokban, folyóiratokban megjelenő cikkek, értekezések mindazt bizonyítják, hogy a pataki fiatalabb tanár-nemzedék a tudományok fejlesztésében és élénk közéleti szereplésében is a régiek nemes versenytársának bizonyult. Erdélyi László tanár évmegnyitó ünnepélyünkön tartotta meg székfoglaló értekezését: „A fizikai kutatás módszere" címmel, mely a kitűnő gyakorlati tanárt az elmélet szemszögéből is kiválónak minősíti. — Képes Géza verseit a Stúdió is bemutatta április 21-én. — Dr. Gulyás József igazgató e tanévben is folytatta a debreceni egyetemen magántanári előadásait A XVIII. század irodalmáról. — A megjelent tanulmányok és cikkek nagy számára tekintettel legyen szabad az Értesítő megfelelő helyére utalnom, itt most csak dr. Harsányi István „A hazugság, mint nevelési probléma" című tanulmányát emelem ki, mint amely a gyakorlati pedagógia mezején vág ki elég széles gyalogösvényt. Sőt még a rügyek is fakadtak ez iskolai évben: a Ill/b. osztály, dr. Harsányi István osztálya adta ki a „ver sacrum" parancsszavára lelkük fakadó zsengéjét. A tanár példaadó, lelkesítő, útmutató munkájában is előre mentünk ez évben. Működésünk igazi otthonának mégis az osztálytermeket érezzük. Itt ül a katedrán értelmünk, de a tanulók közt sétál a szívünk. Az egyéniség szent jogánál s különféle erőfokánál fogva akár játékos módszerrel, akár templomi hűvösséggel tanítunk is, magunkat mindenkor a szülők jószándékú helyettesének érezzük. A kiskorú bírálat talán nem látja ezt, de az érett fő — mint eddig is — hálával fog visszaemlékezni szétömlő porainkra. Bár a pedagógia elsősorban művészet, de a tanítói ihletettséget módszeresen is fejo*