Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1934

6 gadás filozófiáját fejlesztették ki belőle, tudományos alapon; a reménytelen pesszimizmust, mely az értelem elől a szabad kilátást elsikkasztotta. Hála Istennek, a természet titkaiba egyre jobban elmélyülő tudomány kezd már kibontakozni a bálványként imádott okozatiság kötelékéből s a világmindenség legkisebb építőkövében is meglátva a belső célszerűséget, ujjongva köszönti a világot teremtő és eltöltő szellemet, a felfoghatatlan igazságot: az Istent. Hit és tudás nem ellenlábasok többé, hanem egyik a másiknak csak más dimenziójú arculata. Ez a kibékülés a „sub specie aeternitatis" szemlélet következménye. A magasabb értelemnek ez az ébredése azonban még nem szelídíthette meg az átöröklött Kainösztönöket. Sokszor ki fogja még a történelemben jelenteni a Gondviselés, hogy a legtöbb könnyet a földön maga az emberiség facsarja ki. A mi szerencsétlen korunk még talán az előbbi századoknál is bűnösebb. Esztelen világváltságban összeroppanni készül a társadalom egész szervezete, a köznyomor balkáni határa egyre magasabb osztályok földrajzába tolakszik, gonoszúl kiszabott országhatárok tetanus — betegsége a látszólag győztes államok vérkeringését is kezdi megmérgezni s az általános gyűlölködés légkörében már felelős államférfiak jósolják, hogy a kirobbanás nem is sejtett közelben lappang. Pedig ha az emberi rövidlátás még egyszer csataterekké változtatja Európát, nem lesz győző és legyőzött, hanem az egész keresztény civilizáció romja fölött az ázsiai sátánizmus fog diadalt üvölteni. Mintha minden jel arra vallana, hogy a civilizáció váltógazdasága szerint a fehér faj már kiélte magát, talán már el is indult a sárga faj világuralma; vagy megint a borzalmak vérmocsárjába fekszik bele az emberi erkölcs és újra a népvándorlási dúvad lesz belőle ? Már szinte közhellyé kezd válni, hogy az útvesztőbe jutott emberiséget csak erkölcsi újjászületés válthatja meg. Jellembeli renaissance nélkül nincs a világváltságnak megoldása. A gazdasági világváltság is a lelkek váltságának vetülete. Egy jobb emberiség kevesebbet fog szenvedni gazdaságilag is. Ha meg tudnók érteni az evangéliumot, ha annak csak tíz szávaiékát valósítnók meg a gyakorlatban, mindjárt nem lenne tengerbe fordított buza-fölösleg, elégetett kávéhegyek mellett milliók munkanélkülisége, nemzedékek éhhalála, féktelen gazdasági autarkia s az igazság és értelem közös arculverése : Trianon. Csak egy kicsit több evangéliumi szellemmel a hadi ipar nem uszítaná a népeket egymásra, hogy ártatlanok temetője fölött szelvényeket lakmározzon a „disznófejű nagy úr": a Pénz. Mussolini, nemzetünk nagy barátja, aki hazájában már végrehajtotta az erkölcsi, tehát a gazdasági újjászületést is, a fasizmus számára a napokban kiadott hadiparancsában a