Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1934

7 biblia olvasását rendeli el. „Csak az tud hazájáért élni és halni — mondja — aki a bibliát ismeri, aki pedig a bibliát ismeri, az emberileg meg is tartja." Minden önfeláldozásnak forrása: a lélek halhatatlansága. A tizenöt milliós szovjet hadsereg a legtökéletesebb technikai felkészültség mellett sem lesz addig valódi fenyegetés, amíg a katonák újra vissza nem térnek a hithez. Hit nélkül lehet valamely hadsereg vadállatian kegyetlen, de bátor nem lesz soha. Trianon magyarja, csonka ország ifjúsága, érzed-é, milyen perspektíva jelenik meg előtted hittel vagy hit nélkül ? Vagy talán az örök békének vagy megrészegültje, éppen itt, gazdasági és stratégiai harapófogóba szorított nyomorék-országunkban, alvilági erkölcsű, állig felfegyverzett, vérszomjas népek szomszédjában ? Szép az elmélet, de orvgyilkosok támadását nem lehet pacifista szavalattal kivédeni. Lélekborzongásig fáj ugyan a keserű csalódás, hogy az emberiség lelke kétezer esztendő technikai fejlődése mellett sem nemesedett s hogy egy újabb kataklizmára kell készülnünk akkor, amikor az előbbiből sem gyógyult ki a szenvedő világ. De ha valakinek, nekünk, a maroknyivá kipusztított magyarnak kell szembenéznünk a valósággal s álmok nélkül latolgatni helyzetünket. Ha a pokolbeli békeparancsok miatt technikailag felkészülnünk lehetetlen is, készüljünk fel lélekben és igazságban. Egész iskolázásunkat, tanrendszerünk menetét, az egyéni és nemzetnevelést ebbe a sorsdöntő célzatba kell beállítanunk. így hagyja el az elsőbbségi versenyben a tanítást a nevelés s így válik a legfontosabb közéleti kérdéssé. Mikor a poroszok által letiport francia nemzet 1871-ben a vereség okát kutatta, az akarat hiányos nevelésében találta meg azt. Ekkor írta Payot híres könyvét az „Akarat neveléséről" és az egész francia tudományos világ a nevelők segítségére sietett. Alig hangzott el a történet folyamán a nevelés fontosságáról találóbb kijelentés, mint ugyancsak a franciaporosz háborúnak a végén a diadalmas Moltke szájából: „A háborút a német iskolamesterek nyerték meg." Vájjon érezzük-e mi, csonka-ország magyarjai, a nevelésnek a nemzet sorsába ennyire belejátszó fontosságát ? Vagy szokásunk szerint csak szavalunk, mostanság éppen divatos jelszavunkról: a kultúrfölény megtartásáról s vájjon sejtjük-e, hogy Trianon 14-ik esztendejében ez a jelszó már milyen üresen hangzik ? Nem lehet itt okom és helyem kultúrpolitikánkról képet festeni, de megdöbbenéssel kell megállapítanunk, hogy gazdasági lehetetlenülés, céltudatos megfojtás elé állított országunkban minden intézmény, tehát ez is lefelé menő irányzatot mutat — a vezető körök összes jószándékú igyekezete ellenére is. Az új középiskolai törvény, mely a középiskolafajokat az alsó 4 osztályban egységre hozta, gimnáziumunk életében, szervezetében semminemű változást nem hoz létre. Iskolánk