Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1934

48 tatni. Súlyos tévedést követ el azzal, hogy a prófétai vallás alapjává az élményt teszi, amely szerinte a próféták tanítási törekvéseiben ismeretelméleti princípiummá lesz. (27. o.) Idevonatkozó fejtegetésén, mely sokszor zavaros, sőt érthetetlen, erősen érezhető a schleiermacheri teológiából táplálkozó forrásainak a hatása. (Az élmény egyes fázisai: hiányérzet, reakció, pótlás, kielégülés stb., továbbá a prófétai vallás individuális jellegének, a princípium individualionis-nak a hangsúlyozása.) Később a próféták vallásának a kijelentés alapján való vizsgálatánál kiszabadul forrásainak hatása alól s helyes megvilágításban szemléli a dolgokat, bár kisiklásokkal itt is gyakran találkozunk. Helyesen mutat rá a prófétai vallás szellemi karakterére. Visszautasítja P. Volz-nak Jahveh démoni jellegére vonatkozó véleményét. Jahveh szellemi karakterét, egyetlen voltát, hatalmát, világteremtő tevékenységét, erkölcsi karakterét, igazságosságát, szeretetét, jóságát és szentségét elfogadható módon domborítja ki. Isten és a nép egymáshoz való viszonya a próféták tevékenységének (feddés, megítélés, elvettetés, kegyelem- és megtéréshirdetés, a Jahveh napjára való hivatkozás) kiemelésével élénk színt kap nála. Az üdvidő és a próféták messiási váradalmairól írt fejtegetései ellen sem emelhető komoly kifogás. Ellenben bővebben szólhatott volna a ruali Jahveh-ről és a prófétáknak a joghoz való viszonyáról. Nagyobb tévedésekkel a kultuszról és a próféták imaéletéről szóló fejtegetéseknél találkozunk ismét. Az ígérői vallott szavai sok kívánni valót hagynak hátra. Itt érezhető legjobban, hogy kezdő teológus. Dolgozatának utolsó az „Ember és élet" cím alatt összefoglalt része nem tartozott szorosan a tárgyhoz, feldolgozása azonban nem írandó rovására. Stílusa cikornyás, kifejezései sok helyen érthetetlenek. Hibáival szemben sok munkáját és nemes törekvését megjutalmazni kívánjuk akkor, amikor buzdításból a kitűzött pályadíj háromnegyed részével való megjutalmazásra ajánljuk. Tanári kar szaktanár ajánlatára a munkát a kitűzött pályadíjnak háromnegyed részével jutalmazza, szerzője Ablonczy Dániel II. é. hb., jutalma a Pogány l-né alap kamataiból 30 P. Az egyháztörténet köréből kitűzött pályatételre, melynek cime „Dr. Révész Kálmán irodalmi működése", 1 pályamunka érkezett be. Szerzője témáját jól tervezte el. Azok a cimek, amelyeket felvett (1. Bevezetés. 2. Révész Kálmán életrajza. 3. Révész Kálmán nagyobb munkái. 4. — irodalmi dolgozatai. 5. — mint iró és kritikus. 6. Forrásmunkák) alkalmasak voltak arra, hogy kérdését sikerrel oldja meg. Ám a tartalom, amivel eltervelt kereteit megtöltötte, csak szokványos, diákos általánosságok közt mozog. Ellenben bámulatraméltó az a szorgalom, amellyel a dr. Révész Kálmán nagyobb munkái (szám