Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1934

49 szerint 20), valamint a lapokban és folyóiratokban közölt öszszes dolgozata (szám szerint 655) jegyzékét — a megjelenési hely és idő pontos jelzésével összeállította. Ez a végzett munka bizonyára ösztönözni fogja a szerzőt arra, hogy kérdésével továbbra is foglalkozzék. Ebből a kezdésből alkothat irodalmi értékű művet. Tanári kar szaktanár ajánlatára a pályamunkát a kitűzött pályadíj felével jutalmazza, szerzője Novotny Gyula IV. é. hh., jutalma a Pogány l-né alapból 20 P. A rendszeres teológiai pályatételre, melynek cime „Barth Károly teológiája" volt, 1 pályamunka érkezett be. Jeligéje: „Őrizd meg, ami rád van bizva." (1. Tim. 6:20.) A munka szerzője két részben foglalkozik kitűzött témájával. Dolgozata első felében Barth Károly teológiájának formális kifejtését adja s e részben a világháború utáni teológia, mégpedig Heim spekulatív beállítottságú, Kutter, Ragaz szociális színezetű, mindenekfelett pedig a bibliai dialektika teológia összefüggésében világítja meg Barth Károly teológiáját. E teológia jellemzése során igen helyesen arra mutat rá először, hogy erős kritikai készsége miatt emelkedett magasan fölibe az előbbi irányoknak. E kritikai készsége jellemzi a teológiát a modern szellemtudományokkal szemben, amelyeknek elveti humanizmusát és konstruktivitását, amely szempontoknál fogva mindent az emberből igyekeztek magyarázni és befejezett rendszeralkotásokra törekedtek. De a dialektika teológia mindenekfelett a XIX. század teológiája, közelebbről Schleiermacher romantikus és esztetikai beállítottságú s Ritschl etikai színezetű teológiájával szemben gyakorolt metsző kritikát. De pozitív oldalról is megvilágítja szerző a dialektika teológiát, mint a kijelentés felőli bizonyságtétel, mint mindenkori krízisben levő, reformátori szellemű és bibliai teológiát, amelyik szemben a XIX. század teológiájával, transcendens isteni forrásokból táplálkozik és befejezett rendszeralkotásokra nem törekszik. A munka további fejtegetéseiben szerző a dialektika teológiát azoknak a gondolkozóknak és vallásos személyiségeknek nagy gondolatai szempontjából tekinti, akik alapvető módon termékenyítették meg azt. Rámutat arra, hogy a dialektikusok Kierkegaard nyomán bukkantak rá az Isten szine előtti embernek az Isten és az ember kvalitatív differenciájának felismeréséből támadó kétségbeesésére és hit által adott életlehetőségre, hogy a két Blumhardt életerős hite nyomán pillantották meg az evangéliumban az eszkatológiának a jelentőségét, hogy Dosztojevszkij nyomán jutottak el a korlátok és lehetőségek között élő reális ember felismeréséhez és hogy főleg Barth, Hermann hatása alatt erősödött meg a jelenben is élő és a bűnöst megváltó Krisztus iránti hitben. 2