Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1934
47 teki áldozatról: pozitív bizonyságtételt annak valóságáról. Ennek azonban többnek kell lenni annál, amiről a szerző beszél: a kereszt csodájának bámulatánál. Textusával még szorosabban össze kellett volna nőnie. Stílusa még nem kiforrott, képei, hasonlatai elevenek s egész munkája Ígéretes igehirdetőt sejtet. Az ötödféloldalas beszédben sok a — remélhetőleg csak gépelési és nem helyesírási — hiba. A III. sz. munka jeligéje: „Hittem, azért szóltam." Főtételét kissé bonyolult fogalmazás burkából kell kihámozni, kettős felosztásának partja közt jó irányban folyik anyaga. Befejezése, s abban finális tétele nagyon jó, erőteljes és megkapó. Sok jó, de egy esetben erősen sántító hasonlattal és képpel szemlélteti az életben a halált, a halálban az életet. Kifejező, fogalmazó készsége dicséretes, építő ereje, meggyőzni akarása és tudása pályamunkájában sokszor nyer jó bizonyságot. — A prédikációírást megelőző elmélkedő, elmélyedő munka tekintetében ösztönöznénk nagyobb teljesítményre. A pályázatra beérkezett három munka: három jó munka, amelyek a pályázatot valóban eredményessé teszik s a teljes díj mindháromnak aggály nélkül kiadható volna. Gazdag exegetíkai alapvetése mégis az I. számút teszi kiemelkedővé, így ezt teljes díjra ajánljuk, de a másik kettőt is örömmel részesítjük legalább abban az erkölcsi jutalomban, hogy szerzőket és munkáikat megdicsérjük. Az I. számú pályamunka szerzője Koncz Sándor, jutalma a Pogány l-né alapból 15 P. — A II. sz. pályamunka szerzője Harangi László IV. é. hh., jutalma a Pogány l-né alapból 5 P. — A III. sz. pályamunka szerzője Biró Sándor IV. é. hh., jutalma a Pogány l-né alapítványból 5 P. Az ó-szövetségi pályatételre, amelynek címe a „Próféták vallása", 1 pályamunka érkezett. „Mert nem zár ki örökre az Úr; sőt ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint" (Jer. sir. 3 : 31—32) jeligével. írója teljes készséggel fog a nem könnyű tárgy kidolgozásához. Százharminchat lapra terjedő munkáját 1. Bevezető kérdések (1—14. 1.) és 2. A próféták vallása (15—136. 1.) címek alatt két részre osztja. Amilyen előnyösnek mutatkozik ez az eljárása a rendszeresség szempontjából, éppen olyan károk származnak belőle. Mondhatjuk, hogy minden tévedése ezeknek a próféták vallásával össze nem függő, vagy csak lassan öszzefüggő, inkább előtanulmányaiból vett kérdéseknek a felvetésétől állott elő. Túlhaladott az az állásfoglalása, hogy a prófétizmus vallási, s egyúttal politikai mozgalom. A wáöí-nak a görög profétis-szal való összehasonlítása helyett jobb lett volna a prófétaságnak a rö veh, hözeli és söfeh szavakkal kifejezett lényegére rámu-