Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1934

32 ahol vagyunk, ha ennek az országnak a népe szenved és ha éhezik és ha annak az ifjúsága nem találja meg munkájának az eredményét, azt a boldogulást, amit meg kellene találnia, s amit a maga erejével keres, elsősorban azért van, mert nem volt nemzeti közszellem, nemzeti lélek, amely ellen tudott volna állani bármely oldalról jövő kísértéseknek, amely kísértések a magyar nemzet megbontására, tönkretételére irányultak. Erre a nemzeti közszellemre van szükség, megértésére annak, hogy mi a nemzet és mi a nemzet tagjának feladata. Ne higyje ez az ifjúság, amit nem hihettünk mi, öregek, hogy érvényesülni, lenni vagy állani, vagy magasba hatolni lehet a más rovására. Aki tagja egy családnak, egy társadalomnak, egy társadalmi rétegnek, vagy akár egy emberi közösségnek, csak akkor érvényesülhet, ha nem mások hátán tör előre, hanem ha együttes erővel, munkával készül az életre. Mindig tudnotok kell azt fiaim, amit az igazgató úr kifejtett megelőző beszédében, hogy az élet munka, munka és küzdés. Az élet harc, folytonos szünetnélküli harc, harc nagy célokért. Ebben az én egyéni célom is benne foglaltatik, amely eredményre: általános érvényesüléshez csak akkor vezethet, ha amaz érvényesülést másoknak, a kortársainknak, a hazánknak, a fiataloknak és mindezeknek az érvényesüléséért kívánjuk elérni. Egységre van szükségünk lélekben, egységre a munkában. Ha egy célra, annak a nagy nemzeti közösségnek a céljaira törve következetes, verejtékes, komoly, nehéz munkával és odaadó mindennapos békés, becsületes küzdelemmel fogunk törekedni, újra nagy lesz ez a nemzet és akkor meg fogja találni ez a mostani boldogtalan ifjúság a boldogulását. Ha ez igy lesz, akkor fogtok tudni érvényesülni. Akkor, fiatal barátaim, munkásai lehettek annak a magyar jövőnek, amelynek a végén ott látjuk azt a boldog képet, azt a boldog órát, ahol a nemzeti egység diadalát fogjuk ünnepelni. Hóman miniszter látogatását Janka Károly főiskolai lelkészi gondnok köszönte meg. Nagyméltóságú Miniszter Úr! Kegyelmes Urunk! Mély hálával köszönöm a Nagyméltóságod tiszteletére elhangzott meleg és bensőségteljes üdvözlésekre adott, tanuló ifjúságunkat erőteljesen eszméitető és nagyszerűen irányító válaszát, abban a nemzeti lélekről kifejtett magas szempontjait, amelyet nem hagyhat figyelmen kivül a nevelői munka, amelynek a célja végeredményében nem lehet más, mint az, hogy a művelődésen át is a nemzet egységét szolgálja. Köszönöm már magát azt is, hogy ezt az örömnapot^megszerezte számunkra. Mint egyházkerületi Főgondnok Ur Őméltósága mondotta, mi vártuk ezt a találkozást. E részben magamnak is vallomást kell tennem, hogy mi mindig hittünk és reméltünk ebben. Nem egyszer beszélgettünk róla.