Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1934

31 bennük örökéletű. A pataki Schola, amely először vitte be hazánkban a nagy Simándi alatt a fizikai kísérleteket a tanítási órákra, nem hanyagolhatja el a természettudományokat sem, sőt arra tanítjuk ifjainkat, hogy természettudományi ismeretek nélkül helyes világnézetet senki sem szerezhet. De minálunk a hit és tudomány nem ellenlábas pólusok, hanem egyik a másiknak magyarázója, megihletője s előrerepitő szárnya. A tudomány csak földi szemüveg, mi pedig az örökkévalóság szemléletében élünk. Kegyelmes Uram ! Főiskolánkban a teológia, a gimnázium és a testvér tanítóképzőintézet kitűnő és megértő Elöljáróságunk vezetése alatt a legteljesebb harmóniában él. Ennek a megértésnek, mint nemzeti életünk legnagyobb szükségletének humuszán állva kívánom e tanintézetek nevében Miniszter Úr korszakos munkásságára az Isten gazdag áldását! Majd az ifjúság nevében Palumby Gyula szénior mondott ötletes, a miniszter úr figyelmét megkapó üdvözlő beszédet. Feszült figyelem közben mondotta ezután a kultuszminiszter következő válaszát: Méltóságos Püspök ! Méltóságos Fögondnok Úr! Igen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves fiatal Barátaim ! A főiskola igazgatója itt elhangzott üdvözlő beszédében azzal a megállapítással fordult hozzám, hogy ebbe az épületbe belépve ttt nem találunk új, modern, művészi díszítéseket, de látunk egy kopott, de patinás nemes épületet, amelynek nem a kövei, nem a külső diszei, hanem a belső tartalma adják meg az értékét. Ez a megállapítás, mint a pataki főiskolának a jellemzése, minden tudományos bírálat előtt helytálló. Ennek a főiskolának a múltban egyik jelentős vonása volt az, hogy nem a külsőségekre, hanem mindig a szellem, az emberi lélek, a gyermeki lélek ápolására, nevelésére, gondozására, a lélek teljességének a kiépítésére volt a legfőbb gondja. A léleképítés a tanárnak ama nagy feladata, melyben közösen a lelkésszel az ifjú nemzedék egy új jövő munkájára való előkészítését munkálja. A léleképítés nagy feladat, amelyre ma a mi országunkban, ebben az elszomorodott világban — ami egész Európa népe felett van — sokszorosan, még jobban szüksége van a fiatal nemzedéknek, mint volt valaha a történelem folyamán. Léleképítésre van szükség. Kiépítésére annak a nagy nemzeti közszellemnek, amelynek a hiánya okozta mindig és mindenkor a magyar haza, a magyar nemzet, a magyar ifjúság és az egész magyar nép katasztrófáit. Amikor nem volt meg a léleknek a belső egysége, amikor nem tudtuk ezen nemzeti és emberi célokat egy magasabb látószögből nézni, akkor mint ezt a megelőző mai beszédben más szavakkal emiitettem, akkor ez az ország elbukott. Ha ma odajutottunk,