Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1934

30 Amint be méltóztatott lépni iskolánk épületébe, bizonyára lelki örömmel méltóztatott látni, hogy nem fogadják itt Excellenciádat aranyozott stukkók, kicifrázott frizek, műmárványlapok, súlyos ornamentikájú díszítések, rikitó szőnyegek, hanem egyszerű fehérre meszelt falak, rég szétomlott lábak által elkoptatott lépcsők s maga a kövekbe faragott puritánság. Ez jelképezi iskolánk szellemét és a mi tanári működésünket is: kevés díszítés, de annál több erő, nem hangoskodó részletek, de némán is imponáló lényeg, a tanításnak, a nevelésnek nem felszínen fodrozódó divathullámai, de a mélyben kialakult formái és elvei. A kapubejárat két oldalán elhelyezett történelmi plakettek: az iskolaalapító Perényinek, a nemzeti öncélúság egyik felkent bajnokának, I. Rákóczi György fejedelemnek s minden idők egyik legnagyobb magyar asszonyának : Lorántfy Zsuzsánnának képei ékesszóló előbeszéd annak a munkának szellemi tartalmához, amely Főiskolánkban minden időben és így a jövőben is mindig folyni fog. A kapuboltozat alatt levő hősi diák emléktábla meggyőzhet mindenkit arról, hogy nevelésünk folytán a honszeretet nem szólamok szines buborékaiban pattogzik el, hanem minden korszakban elment a cselekedetek megszentelődéséig. Különösen hangsúlyoznunk kell ezt mai korunkban, mikor az emberi gonoszság által élve felboncolt országunkban üzleti árúcikké kezdenek válni az eszmények, amikkel pedig úgy kellene élnünk, mint a mindennapi kenyérrel. Ifjúságunk előtt legfőbb közéleti célnak s az egyéni boldogulás egyedüli feltételének a magyar igazságot, az integer Magyarország képét ragyogtatjuk meg, de nem szeretnők ezt az érzésünket csak ünnepélyekben és szónoklatok tűzijátékában kiélni, hanem megyünk ifjúságunkkal előre némán, összeszorított ököllel és fogakkal a jellemtisztaság útján, felhasználva a test és lélek erősítésére mindazokat a kedvező adottságokat, amiket Sárospatak gyönyörű környéke és történelmi múltja Főiskolánknak nyújtani tud. Mi tudjuk, hogy mi, harcos magyarok a béke nemzete vagyunk, ezer esztendő folyamán 90 százalékban csak védelmi háborút folytattunk; mi tudjuk, hogy az egész emberiség legnagyobb gonosztevője lesz, aki ma a háborút s vele az univerzális romlást elindítja, de ifjúságunkat nem álltathatjuk abban a tévhitben, hogy egész életét a nyugodt békére rendezheti be. A világháborúval elkezdődtek a diákhősök emléktáblái, ki tudja, hányadik folytatásánál fognak megállni. Ép igy ráneveljük növendékeinket a béke háborújára, a mostani magyar élet nehéz küzdelmeire, anélkül, hogy a nemes idealizmusból csak egy jottányit is engednénk. A mi iskolánk, mint humán-gimnázium, mindig bálványozni fogja a szépségnek azt a harmonikus formáját, ahogy az a klaszikus világban kialakult, de a modern nyelvekben és formákban is meghalljuk a szépnek, a jónak, az igaznak azt az üzenetét, mely