Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1934

128 Hóman miniszter ünnepélyes üdvöz­lése a főiskolai imateremben. A Rákóczi-vár megtekintése után a főiskolába tért vissza kíséretével a miniszter. Itt tanáraikkal együtt már az összes diákok összegyűlve várták a magas vendéget. A miniszter be­lépése után felzendült a teremben az ősi zsoltár: Tebenned bíztunk eleitől fogva. És Farkasfalvi Farkas Géza főgond­nok érces szava üdvözölte a magyar kultúra pecsétőrét a következő szavakkal: Nagyméltóságú Miniszter Ur! A Tiszáninneni Református Egyházkerületnek most van először szerencséje Nagyméltóságodat ez ódon falak között, melyeknek minden köve történeimet lehel, — tisztelni. Régen vártuk ezt a látogatást, hogy Nagyméltóságod megismerhesse ezt a sok évszázados kulturerősséget, a mi büszkeségünket, multunk letéteményesét, jövő reménységeink, az elkövetkező generációnk nevelésének centrumát. Nagyjelentőségűnek tartjuk ugyanis, hogy a magyar kul­tura legfelsőbb őre, hivatalos irányitója és istápolója közvet­lenül megismerje az itt folyó munkát és meggyőződjék arról is, hogy miként a múltban, ez a főiskola ma sem egyedül a tiszáninneni ref. egyházkerületé, nem egyedül a reformátu­soké, nem egy felekezeté csupán, hanem kulturális közkincse az egész magyar nemzetnek. A múltra nézve, Nagyméltósá­god előtt nem kell erre bizonyítékot felhozni, hiszen Nagy­méltóságod mint kimagasló, történettudósunk — ezt ismerte el ép' most a Kormányzó Ur Őfőméltósága is — történeti búvár­kodásai eredményeképen erre nézve nálunknál is bizonyára több bizonysággal rendelkezik. Hangsúlyoznom kell mégis, hogy itt szigorúan követett tradíció az, hogy felekezeti ellentétek itt ismeretlenek legye­nek. És a főiskola 100 százalékig osztja Nagyméltóságodnak egy nemrég történt bölcs megállapítását, hogy: aki ebben a szörnyen megpróbált országban felekezeti ellentéteket szit, egyenlő bűnt követ el a hazaárulással. Bizton remélem, hogy Nagyméltóságod látni fogja, hogy a főiskola mostani tudományos és erkölcsi nevelő munkája és szelleme méltó múltjához. Hiszen a főiskola minden törek­vése, hogy törhetetlen hazafiakat, sziklaszilárd hitű, vallásos lelkeket, hajthatlan jellemű, erősgerincű, nem minden áram­lat előtt nádszálként ingadozó, megalkuvó, hanem eszményei­ért mindent áldozni is tudó, testben-lélekben ép, egész fér­fiakat neveljen. És nevelni kiván azon régi elv megtartása mellett, hogy ezen főiskolának elsősorban továbbra is a szegények iskolá­jának kell maradnia, oly különleges tudású magyarokat is, akik — mint halhatatlan emlékű jótevőnk, aki iránt hálánk,

Next

/
Thumbnails
Contents