Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1934

169. likáltabb, legelvontabb forma megértéséhez és a természet művészi látásához. Ha azonban valaki ezeket a formaelemeket, a természetnek ezeket a megdöbbentően nagyszerű kis részecskéit nem őszinte, odaadó elmélyedéssel nézi és rajzolja, az hiábavaló munkát végzett. A rajz tanításánál, vagy helyesebben a formalátás vagy művészi látás tanításánál, különösen kezdő fokon, azokat a természeti tárgyakat szemelem ki lerajzolás végett, amelyek a lerajzolás idejéhez viszonyítva állandó formát mutatnak. Mégpedig egyidejűleg ugyanazon és a rokon csoportból több darabot bemutatva, hogy a formakülönbségek egyidejű látásával a lerajzolandó tárgy jellegzetessége annál jobban kidomborodjék. Ha pl. egy alma formáit akarom megismerni, lerajzolok ugyanakkor egy körtét is. A körte más jellegű formája kidomborítja az alma alakját. Ha pedig ezután több fajta almát rajzolok le egymás után, az almáknak fajtai jellegét is észre fogom venni, amely után egy almáról készített rajz vagy kép még több jellegzetességet fog mutatni. Valamely természeti tárgy lerajzolásánál egy másik le nem rajzolt tárgynak a képét is helyesebben fogjuk látni. Az értéke éppen itt van a rajzolásnak, hogy általában minden irányban élesebbé teszi megfigyelésünket és gyorsabbá látásunkat. Nem szükséges tehát minden tárgyat lerajzolni akarni. Az azonban bizonyos, hogy minél többet rajzol valaki, annál tökéletesebb lesz a formalátása. A tiszta látás ébrentartásához, s a festészet gyakorlásához, hívatott műveléséhez pedig éppen állandó rajzolás szükséges. Apelles görög festő mondásaként maradt fenn, — akinek a műveit bámulták szépségük és természetességük miatt: — „Nulla dies sine linea." Egy nap se teljék el rajzolás nélkül. Ezt a mondást Székely Bertalan, nemrég elhunyt európai hírű történeti festőnk, a Képző. m. Akadémia igazgatója, tanítványainak a következőképen variálta : „elég egy nap egy vonást rajzolni, de az jó legyen." Nagy mesterek művészetének értékelésénél mint egyik legnagyobb elismerés szerepel, ha ezt olvassuk: „jól tudott rajzolni." A festészet alapja, gerince a jó rajz. Jó rajz nélkül a kép vagy rajz értéktelen. A legszebb színek hiábavalók egy képen, ha a rajza nem jó. A művészi látás kifejlesztése a rajzolvanézés által történik a leg-