Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1933

• 28 a XIX. század két legnagyobb fermentációjú egyénisége innen indult ki egy olyan hivatás teljesítésére, amely a kovászéhoz hasonló." Ezért mondja később, hogy „Ami a tokaji bor a magyar gazdasági erők rendszerében, az a magyar művelődés rendszerében a protestáns főiskolák történetében kialakult szelleme." Főiskolánk ilyen értékelése és megbecsülése mellett nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy kölönös mértékben nagyrabecsülte Dókus Ernő a tanári munkát. „Az életpályák közül kétségkívül a tanári pálya a legszebb, a legnehezebb, a legfontosabb pálya — mondja — amelyet csak az tölthet be igazán, aki abba egész lelkét, egész lényét beleviszi, de aztán egyetlen pálya sincsen, amely elismerésünket, tiszteletünket jobban megérdemelné és inkább birná, mint a tanáré. A hivatása magaslatán álló sárospataki főiskolai tanári kar hazánk, egyházunk, egyházkerületünk örök háláját érdemelte ki, mert vezetése alatt az ifjúság ezrei váltak azok hazafias, vallásos, érdemes, sőt igen gyakran kiváló polgáraivá." Hogy e gondolatok nem pusztán szavak Dókus Ernő ajkán, afelől bizonyságot tehetünk igen sokan, akik az ő felemelő, örömöt árasztó szeretetének egy-egy sugarát éreztük. Dókus Ernő kiváltságos lelki ajándékait számonvéve úgy látjuk, hogy Benne főiskolánk legértékesebb hagyományai, az evangélium legbecsesebb gondolatai öltöttek testet. Ennek legértékesebb dokumentuma az a nagyértékű alapítvány, amelyet főiskolai ifjúságunk nevelési céljaira tett végrendeletében. Dókus Ernő 1852. február 5-én született. Középiskolai tanulmányait sárospataki főiskolánkban végezte, mint annak kiváló növendéke, majd a budapesti egyetem jogi karának hallgatója lesz s ügyvédi oklevelet szerez. 1870-ben a miniszterelnökség szolgálatába lép, később a honvédelmi minisztérium segédfogalmazója lesz, 1878-ban mint miniszteri titkár válik meg hivatalától, 1889-ben a sátoraljaújhelyi kerület országgyűlési képviselőjévé választják, majd a főrendiháznak és a felsőháznak lesz tagja. Egész élete folyamán résztvesz Zemplén vármegye és Sátoraljaújhely város életében. Előbbinek törvényhatósági bizottsági örökös tagja, utóbbinak képviselőtestületi tagja. Bármennyire gazdag eredményeket elért volt világi pályafutása, mégis egyházának szentelte erőinek javát. Ennek a szinte tüneményesnek nevezhető egyházi pályafutásnak lépcsőfokai a felsőzempléni egyházmegye világi aljegyzői, tanácsbirói, gondnoki tisztjei, majd az egyházkerületi főgondnoki szék, amelyet 1910-ben foglal el. Egymásután lesz az Országos Református Közalap, az Országos Ref. Lelkészi Nyugdíj-, Özvegy-, Árva- és Gyámintézet, majd mindkettő elnöke, végül pedig 1927-ben az Egyetemes Konvent világi elnöke és a Zsinatnak is elnöke. Ekkor ér el egyházi pályafutásának csúcs-