Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1933

29' pontjára. Szellemének frisseségével, széles látókörével, bölcsességével, emelkedett, nemes, harmonikus kedélyével mindeneket lenyűgöz. Ekkor jut el hozzá a legmagasabb helyről való kitüntetés: az I. osztályú érdemrend tulajdonosa lesz. Tekintélye, nagysága azonban mégis akkor emelkedik a legmagasabbra, amikor 1932-ben, életének csúcspontján a körülötte áramló hódolatnak és tiszteletnek árjából kilép és lemond viselt egyházi tisztségeiről. Főiskolánk életében végzett szolgálata is különösen nagyvonalú. 1883-ban lesz igazgatótanácsunk tagja, amelyet 22 éven keresztül hordozott, 1910-től kezdve pedig mint egyházkerületi főgondnok volt főiskolánk legfőbb felügyelője. A közel 50 esztendőre terjedő idő alatt nem volt főiskolánknak egyetlen anyagi vagy szellemi kérdése, amely ne az ő munkájának részvétele vagy döntése folytán oldódott volna meg. Különösen igazgatótanácsosi működése alatt folyik be közvetlenül főiskolánk életébe megboldogult bátyjával: Dókus Gyulával és Fejes Istvánnal, főiskolánk nagy gondnokával való együttműködése folytán. Alma Materünk falai között végzett munkájához számítjuk a papi vizsgálatokon való elnöki működését is, amely működése közben bő alkalmunk volt bepillantani az ő nemes, fenkölt, hűséges egyéniségébe, páratlanul lelkiismeretes munkájába, bő alkalmunk volt meglátni ilyen alkalmakkor az ő nemes tapintata mellett szellemének frisseségét, tudásának gazdagságát is. Főiskolánkért végzett szolgálata 400 éves jubileumunkkor érte el csúcspontját. Ha főiskolánk méltóságot, nemességet, fénylő eszményeket, gazdag tradíciókat sugároztatott e nagy ünnepen, az elsősorban mind Dókus Ernő személyén keresztül áradt. Méltóbb módon senki sem reprezentálhatta volna 400 éves multunk gazdagságát, örök értékeit Dókus Ernőnél. — Legyen áldott emléke mi közöttünk." Elnök jelenti, hogy a Dókus Ernő tb. főgondnok úr ő nagyméltósága halála alkalmából a következő intézkedéseket tette : a főiskola homlokzatára kitűzette a gyászlobogót, harangoztatok a főiskola harangjával, a főiskola elöljárósága és tanári kara nevében gyászjelentést készíttetett, felhívta a főiskolai kórust a temetésen való részvételre, koszorút helyezett Budapesten a ravatalra, a főiskola tanári karának a képviseletében Marton Jánossal résztvett a budapesti temetésen, intézkedett, hogy 21-én délelőtt, amikor a megboldogult koporsóját átszállították Sárospatakon, a főiskola egyetemes ifjúsága kivonuljon az állomásra s a nagy halott iránti kegyeletes érzéseinek adjon kifejezést a koporsó átvonulásakor. Jelenti továbbá, hogy a tanári kar teljes számban, testületileg vett részt a temetésen, valamint hogy Sátoraljaújhelyen a temetésen részt vett a főiskola képviseletében a szénior vezetése alatt a főiskolának és külön az angol internátusnak egy-egy