Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1932
20 teszünk bizonyságot internátusaink munkájáról. Vezetésükben a kellő szigor párosul atyai szeretettel és egyéni lelkigondozással. E kettős jellemüknél fogva internátusaink úgy a diáklelkek hagyományos szellemű kiformálására, egyéniségek nevelésére, mint az egységes közszellem kiformálására alkalmasok. Csak természetes, hogy az internátusi nevelés legfőbb forrásai sem egyebek, mint Isten igéje és az imádság. Nincs idő és tér arra, hogy főiskolánk más intézményeinek, a gazd. választmánynak, a tápintézetnek, a kórháznak, gyűjteményeinknek, a főkönyvtárnak, a régészeti múzeumnak, a szertáraknak munkásságáról, az egyletek működéséről szóljunk, csak a legteljesebb elismerésünket nyilváníthatjuk ezeknek vezetéséről. Bármennyire is szűkreszabott az idő, lehetetlen, hogy e helyen is meg ne emlékezzünk a Pataki Diákok Országos Szövetségének munkájáról. Évről évre mindig szorosabb a főiskolával való egybeforrása. A nehéz anyagi viszonyokban anyagiakban is támogatja ifjúságunkat, főiskolánkat. Minden ügyes-bajos dolgunkban kész szívvel áll mellénk. Felveszi az ifjúságért való gondunkat is s az elmúlt évben is atyai szeretetével intette, óvta a szélsőségektől ifjúságunkat. Minden tiszteletünk, elismerésünk és hálánk szálljon e helyről is annak elnöke: Kazinczy Gábor felé, aki legújabban egy igen értékes Kazinczy-serleget is adományozott a diákszövetségnek. S hogy öreg diákjainknak a mi pataki főiskolánk iránti szeretete élővalóság, annak legékesebb dokumentuma az a körülmény, hogy a mostani rendkívül súlyos időkben is áldozatkészség forrásai buzognak fel abból. Legnagyobb részben tőlük származnak az adományok főiskolánkba, amelyekről Értesítőnkben más helyen fogunk számot adni. Végére értem jelentésemnek. Vázlatos és hiányos a kép, amelyet főiskolánk elmúlt iskolai évi életéről megrajzoltam, a leglényegesebb mozzanatokat azonban mégis feltártam. — Örvénylik, viharzik körülöttünk az élet. Nagy változások világában élünk. Uj gondolat, új világrend feszíti a lelkeket s e világnak örvényei be-behullámzanak főiskolánk kebelébe is s különös forrongásokat támasztanak ifjúságunk lelkében „a gondolatok átmehetnek a falon, átmehetnek a határokon,, felettük nincs hatalma a kardnak, a szuronynak, felettük csak a gondolatnak van hatalma, egy új lelkesedésnek, egy új léleknek, egy új világ koncepciónak" mondja Ravasz László. Mi nyugodtan állunk ebben a viharban, mert az Ige fundamentumán való megállásunk szilárdabb, mint bármikor. Az Ige világa ama új világ, amely betölti egész lényünket s az a meggyőződésünk, hogy „az egész teremtett világ — az Isten uralmáért — fohászkodik és nyög mindidáig." Egyre bizonyosabbak vagyunk afelől, hogy a világ elveszített belső :
