Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1932

16 intve, dorgálva, óva a szélsőségektől, szeretettel nevelve örök eszményeinkre. Itt hagyták főiskolánkat féltő, atyai szívüknek egy darabját s ezzel minket megerősítettek küzdelmeinkben s abban a hitünkben, hogy az ő gondos atyai, de fegyelmező erőkkel teljes vezetésük alatt is szilárdan áll a mi főiskolánk. Legyen áldott féltő szeretettel végzett őrködésük, áldott magvetésük. Az ünnepi hangulatok magasságából szálljunk le a mélyre a mi mindennapi problémáinkhoz. Ha egy iskola érdeklődése központjában mindig az ifjúság kell, hogy álljon, ma különösen fontos, hogy szembenézzünk ifjúságunkkal. Ma világszerte, országszerte mindig több szem fordul az ifjúsághoz. Titokzatos és meglepetésekkel teljes élete. Egyik kiváló kritikusunk, Kerecsényi Dezső a Prot. Tanügyi Szemlében igen érdekes gondolatokat közöl a mai diák lelkéről egy magyar dolgozat vallomásai alapján. „Zárkózottak, szélsőségekre hajlók vagyunk — mondja a vallomás — akaraterőnk gyönge, önbizalmunk meggyengült. A mi lelkünk végletek között mozog. Középútat nem ismer. Az egyik napon életünket adnók egy eszméért, a másik napon összeroppanunk..." A vallás tekintetében is érdekes a vallomás: „Az a kisgyermekes hit, amely eddig lelkünket egyensúlyban tartotta, eltűnik és meginog alattunk a talaj. Mindenben kételkedünk... A vallást nem tudjuk sokan megérteni, de ez szerintem önámitás és nagyképűség. Valószínűnek tartom, hogyha az illetőknek felébred néha a lelkiismerete, keservesen megbánják hősködésüket és irigykedve nézik lelkileg kiegyensúlyozott társaikat." Tovább így szól a vallomás: „Ezeknek a nehéz időknek tanítása sok tekintetben hasznos volt. A sok tanúság közül csak egyet akarok kiemelni: a szociális érzék kifejlődését." Ravasz László egy nyilatkozatában pedig ezeket mondja az ifjúságról: „Éppen a serdült kor az, amelyik természeténél fogva kritikus, lényegénél fogva azt keresi, ami tilalmas, kedves neki, amit nem ajánlanak az előtte járó nemzedékek. Viszont természeténél fogva hajlandó igazat adni annak, aki másképpen gondolkozik, mint atyái és nevelői." Mindezek a nyilatkozatok azt igazolják, hogy az ifjúság rendkívül súlyos lelkiválságon megy át, hogy szélsőségekben éli ki életét s az ellentétek közötti vergődésében karakter nélküli is. Kétségtelen, hogy a belső lelki megrokkanásnak igen sok jelentőségével találkozunk az ifjúság életében. A pataki diák valahogy más lelki arculattal áll előttünk. A pataki diák egyenes lelkű, őszinte, határozott. Darabos, néha nyers,de önérzetes, magabizó.Gerinces,szabadonnövekvő, lelkes, bizakodó, dfe belsőleg fegyelmezett. Szívós, munkás, jó kedvű, életvídámsággal teljes. Telve van a pataki diák érdeklődéssel minden iránt, de mindenek felett eszményekre