Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1932

17 tekintő. Kevéssé hajlamos kilengésekre, mert szászadokon át öröklődő, ma is élő és mindig elevenebbé váló jellemzővonása a haza és istenszeretet. A pataki diák egészséges. De mintha az elmúlt iskolai évben főiskolánk és tanítóképző-intézetünk ifjúsága elhajlott volna azoktól az ideáloktól, amelyek századokon keresztül meghatározták egyéniségét. Sok szó esett az iskolai év folyamán az Ifjúsági Közlöny problémáiról. Kétségtelen megállapítható, hogy annak októberi számában egy pár olyan írás jelent meg, amelyek semmiképpen sem hozhatók összhangba a pataki diák százados szellemével. Még több szó esett négy theológus ifjíinak „Korán sötétedik" címen megjelent kötetéről. Ebben egy tehetséges első éves ifjúnak, Nagy Istvánnak verseiről. Istenkereső verseinek egyike-másika a hitetlenség határait érintette. A szociális problémákkál foglalkozó verseiben erős forrongás feszül. Egy másik elsőéves ifjúnak, Kárász Józsefnek novellái igen naturálista ízűek voltak. Ugy az Ifjúsági Közlöny, mint a „Korán sötétedik" problémái azt mutatják, hogy a pataki ifjúsághoz is elhatoltak a világ ifjúságának izgalmai s főleg két vonatkozásban érintették meg. Egyfelől a szociális probléma izgatja az ifjúságot. Innen magyarázható az itt is, ott is megnyilatkozó elégedetlenség az öregek ellen. Másfelől a felnőttek vallásos felfogásával való elégedetlenség látszik meg új Istenkeresés és hitetlenség formájában. De kérdezzük, hogy elég alapot szolgáltatnak-e ezek a megnyilatkozások ahhoz, hogy állíthassuk, hogy a pataki diák megtagadta ősi hagyományát. Minél tovább személődünk a mi ifjúságunk állapotán, annál több megnyugtató mozzanatról számolhatunk be, ha nem is lesz teljesen megnyugtató a kép. Kétségtelen, hogy a mi ifjúságunk is benne él a mai világ izgalmaiban, de annak szélsőségeitől eleve megóvottnak látszik. Kétségtelen, hogy kritikus is a mi ifjúságunk, de nemcsak az előtte járó nemzedékek felfogását fogadja kritikával, hanem a világ megváltónak hirdetett uj ideológiákat is kritikai szemmel nézi. Sőt jó lélekkel teszek bizonyságot arról, hogy iava diákságunk önmagával szemben a legkritikusabb. Éppen ezért semmiképen sem tekinthető a mi ifjúságunk karakter nélkülinek. Hogy ezek a megállapítások alapos megfontolásból származnak, annak legékesebb bizonysága az a körülmény, hogy az iskolai év utolsó hónapjaiban itt Sárospatakon felfedezett kommunista szervezkedéssel szemben csaknem teljesen érintetlennek bizonyult. Csak természetes, hogy a diákságnak legérettebb része, a theológus ifjúság bizonyult a legimmunisabbnak a kóros epidémiával szemben. De a gimnázium és tanítóképző-intézet ifjúsága is becsülettel állotta meg helyét a gonosz támadással szemben. Mi a magyarázata főiskolánk és tanitóképzőintézetünk ifjúsága alapjában ilyen egészséges szellemének ? Tagadha2