Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1931

65 megereszkednek egy kissé. A harmadik rész átérzett komoly hit, segíteni és építeni akarás élő dallamainak kottája s építő erejét csak az temperálja, hogy épen a befejezésben a bevezetésben kísértő sablonossága jut szóhoz. Felépítése, részek közti arányossága, bár nem túlságosan eleven, de mégis kifejező stilusa jobb igehirdetőt ígérnek e munkán keresztül. Kár, hogy lekciója nincs. A II. sz. munka jeligéje: „Tiszta szívet teremts bennem, óh Isten és az erős lelket újítsd meg bennem." Áradó bőségű mondanivalókról tesz bizonyságot a szerző már munkája terjedelmével is. Hogy mondanivalói hallgatnivalók is, arról viszont a tartalom ad meggyőző igazolást. Bevezetése jó. Könnyen indul, ezért erőltetés nélkül mindjárt leköt. Felosztásul a textusból leghamarább következő változatot használja, de erre joga van s ezt a felosztást mégis két kitűnő rész bázisává tudja tenni. Az I. rész a hosszabb s ennek a keretében a II. részben megoldására váró feladatok minden fontosabb előmunkálatát el is végzi. Jó gondolkodó, aki az érzésskálák megszólaltatásához is ért. Anyaga átfogó. Nincs a gyülekezetnek katedra közelben és távolban olyan tagja és rétege, akire ne gondolna, akihez legalább egy-egy mondata, találó megjegyzése ne lenne. A második rész szállítja az elsőben megdolgozott ugar számára a magot. Értékgondolatokat ad, hatásosan buzdít és motivál. Befejezése is frappáns és megkapó. Eredeti egyéniség. A prédikációt falusi gyülekezet számára írta kifejezetten és jó értelemben. Kifejezésmódjai s egész stilusa gyökeresen magyar, rendkívül szemléletes, duzzadó, belső erőket mutató. Minden ízében lebilincselő, aki hallgatóságát folyton pergő tűz alatt tartja, figyelmét állandóan foglalkoztatja, egy-két helyen még azon az áron is, hogy tulnépies módon fejezi ki magát. Biztató tehetség, aki a prédikációnak úgy mesterségbeli, mint más vonatkozású követelményei közül máris sokhoz ért. A III. sz. munka jeligéje: „Új eget és új földet várunk." Bevezetésében kissé messziről indul. Felosztása szellemes, de kissé szűkkörű, a textus egy része kivül reked rajta. Az első részben kissé sokat lirizál, a szokásos karácsonyi szentimentálizmus hatása alól nem tudja egészen kivonni magát. A második, s egyúttal befejező rész kevéssé túlzó módon ezt úgy teszi jóvá, hogy szinte bűnbánati prédikációt ad karácsonykor, ezért úgyszólván hiányzik még belőle egy harmadik rész. Részletekben van az ereje. Vannak egyes mondatai, kikezdései, szerte az egész prédikációban, amelyek azt mutatják, hogy a szerzőnek több adatott egy talentumnál, de még nem tudta mind aprópénzre váltani, amit kapott. Stilusa elég jó, bár abban is van még hullámzás és formakeresés. 7