Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1931

IV. Az 1931^32. isk, év nevezetesebb eseményei. 1. Iskolai évünk, az új rendelkezések szerint, szept. 9-én kezdődött. Ez azonban csak a szoros értelemben vett tanításra vonatkozik. És azoknak tetszetős szám, akik a tanári munkában csak a vakációt látják meg. A valóság ugyanis az, hogy főiskolánk tanárai közül igen kevés lehetett olyan, aki vakációzott. A legtöbb, a felelős helyeken állók valamennyien, nemcsak hogy nem pihentek, hanem a szünidőben fokozott tevékenységet kellett kifejteniök. Ugy, hogy összenőtt a két esztendő s a tanítás szünetjének csak azért örvendezhettünk, hogy így annál odaadóbban végezhettük súlyos felelősséggel járó feladatunkat. Egyik irodalmi munkát végzett, — ez volt a szerencsésebb. Elmerülhetett zavartalanul és munkájának látható nyoma maradt; a szántás-vetés után arathatott is. A másik gyűjteményt rendezett, leltározott. Bizony, ezt már kevesebb méltánylás kísérte. A harmadik statisztikákért bújta a multakat. Az eredmény néhány név, számsor, adat. Nagyon beavatottnak kell lenni, aki értékelni tudja. A negyedik korszakok képét kívánta szemünk elé varázsolni legjellemzőbb vonásaiban, minden eszközfeletti rendelkezés hiányában. Szép volt. álom volt: csak a látók szólnak róla, azálmélkodásban még a tenyerek sem ütődtek össze. Az ötödik a külső keretek építésének gondjait élte végig. Ki tudna a sorvasztó aggodalmakról, hogy a munka fenn ne akadjon ? . . . A hatodik összeszedni törekedett egy 400 éves kulturélet jellemzőbb termését, hogy az idegen is képet alkothasson róla. Olyan arányok, miket az agy alig képes befogadni. Maradt egy impresszió. De valamennyinél háládatlanabb volt a szervezés, az előkészítés. Annyi és olyan igénnyel számolni, amennyi az ilyen országosnál is szélesebbkörű ünnepélynél érvényesülni vágyik, csaknem minden segítőfeltétel hiánya mellett, akár intézményeket, akár hajlandóságokat, akár szellemi- anyagi erőket vizsgálunk: merész és meddő vállalkozás. Csak a muszáj kényszeríthette arra azokat, akiket őrhelyükön talált az Idő, hogy ismétlődő, hosszas és részletekbe vesző tanács2*