Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1931

18 hadd legyen az emelkedett, emberi lelkektől meg nem érdemlett jutalom, ha állandóan napi 8—10 órai kemény munka mellett is űrök és hiányok tátonganak. A lelkiismeret nagy vádaskodása mellett úgyis eltörpül minden könnyedén, türelmes papirra vetett bántás. Ha elmondom, hogy a teol. akad. igazgató 13 kari gyűlésen és értekezleten, a gimn. közigazgató 9 közisk. széken 190 pont, 8 gimn. széken 320 pont tárgyalásán elnökölt, fel sem sorolva a csaknem naponként tartott értekezleteket; ha elmondom, hogy a gimn. és közigazgató iktató könyve 393 tételt mutat; gimn. igazgatói naplójában 145, közigazgatói naplójában 193 tételt irt be, mind saját kezével, segítség nélkül; ha jelzem, hogy a postakönyvi száma a teol. igazgatónak 530, a gimnáziumi közigazgatónak 5975 és hogy mindezeken túl és felül új síneken megindította az angol-internátus életének messze jövendőkbe szánt utrakelését: mindez ne legyen más senkinek szemében, mint ami akar lenni: alázatos hálaadás a kegyelemben gazdag Istennek, hogy irgalma megsokasította az erőket, jósága megjutalmazta a verejtéket, amely az élet legmagasabb eszményeinek szolgálatában hullott és hullhatott. Ezzel az áhítatos érzéssel és imádságos lélekkel veszek bucsut a 401-ik iskolai esztendőtől és ezzel együtt közigazgatói tisztemtől, amikor e helyről utoljára mondhatok köszönetet kegyes és jóindulatu támogatásukért Elöljáróimnak, munkatársaimnak és a nemes ifjúságnak, — legfőképen pedig minden történelem Urának, Istenének, akinek neve háromszor szent legyen örökkön örökké! Az 1931—32. iskolai évet ezennel bezárom.