Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1931

17 Ezt minden főiskolánkba beiratkozó diáknak meg kell szereznie, el kell olvasnia, hogy a multak iránti hódoló kegyeletből a jelennek fokozott szolgálata és a jövendőknek megalapozása támadhasson. De a többi kiadvány is, tanároktól, hittanhallgatóktól és gimn. növendékektől, szintén a főiskola erkölcsi és szellemi értékgyarapodását jelenti és igen szomorú volna, ha raktári helyiségekben való kallódásra volnának Ítélve. Kiválóan nagyértékűek voltak azok a munkálkodások, amelyeket a szertárőrök vittek véghez, szertáraiknak átköltöztetésével, elrendezésével, leltározásával s a nagy közönség részére való használhatóvá tétellel. Alig tudjuk eléggé felbecsülni a nagykönyvtár őrének, Dr. Gulyás József főkönyvtárosnak sokoldalú és sok elfoglaltságú munkáját. Ugyanezen mértékkel kell elismernünk Dr. Jákob Károly szertárőrnek a Régiségtár körüli odaadó és buzgó fáradozását, amely az ismeretlenségből emelt ki sok értéket. Ugyancsak ilyen nagyjelentőségű a tevékenysége a Filológiai és szépészeti gyűjtemény őrének: Nóvák Sándor tanártársunknak, aki lehetetlenül szűk helyen is művészettel tudja szemléletessé tenni szertárát. És, bár csak a szorosabb értelemben vett szakemberek tudják méltányolni, azonosan nagyjelentőségű munkát végzett a fizikai szertár rendezésével és leltározásával Benkö Béla szertár-őr, Urbán Barnabás szaktanár ur segítségével, — továbbá Hallgató Sándor tanár úr a természetrajzi szertár körüli igen sokoldalú és értékes fáradozásával. Még csak arra kérek 1—2 percet, hogy a P. I). O. Szövetsége tagjainak mondjak köszönetet úgy a jubileum körül, kezdeményező, támogató és áldozatos közreműködésükért, mint általában, a főiskola minden életnyilvánulásában való egyre jelentősebb szíves és hálával fogadott részvételükért, így érezzük a multaknak szive dobbanásában főiskolánk történetének folyamatosságát, meg nem szakítottságát s a Szövetség a főiskola történetének symbolikus életrekelése lett. Hogy ebben döntő része van nagyrabecsült elnökének, Kazinczy Gábor nyug. kúriai bírónak, azt mindenki tudja, vallja és hálásan köszöni. Az a feledhetetlen és fenséges jelenet, amely a nagy találkozón a jubileum alkalmával az ünnepély keretében lefolyt, a nagyrabecsült és népszerű elnöknek legszebb dicsősége. Hogy ez eseményekben gazdag esztendő mily munkát, mennyi felelősséget és mennyi gondot adott, arról alig lehet valakinek kellő elgondolása. Kétségtelen, hogy az emberi erők, bár sokszor majd összeroppantak, még sem tudták sok és nagy hiányok és hibák nélkül szolgálni az örök eszményeket. Ha a szándék, a kötelességérzet, a munka a vértizzadásig teljes is volt, bizony sok sebezhető pontot szurkálhat az ebben gyönyörűségét kiélő kritika. A megértés és bocsánat 2