Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1930

49 stílusának meglehetősen fejlett s még fejlődésképes voltával az a reménységet adja, hogy az átlagon felül van érzéke a prédikáció írásra. A II. sz. munka jeligéje: „Az Űr van e helyen . . ." stb. I. Móz. 28:16—17. Kettős felosztása homályos szövegezésben búvik meg s beszéde vizei az ünnepi jubileumi vízválasztójától szintén két irányba, a mult és jövő felé folynak. Nincs benne pontos kiépítettség. Bár mondanivalói sohasem érdektelenek, az egyes gondolatok nem mindig természetesen folynak egymásból, hanem egy kis rapszodikus ugrásszerűség van bennük. Az I. részben sok képhez használja a nyíl fogalmát, de több képromlással, a II. részben egy bibliai idézete véhol majdnem segéd textussá válik. Sok építőerő, bizonyságot tenni akaró és tudó szubjektív vonás van benne. A felépítésben e rendszeres ágaztatás hiányát kell még pótolnia. A III. sz. pályamunka jeligéje: „Az Úrnak énekeljetek, új éneket nevének." Kedves bevezetés után helyesen keresi a tételt az ifjúság értékének meglátásában, formális felbontása nincs ugyan, de a dolgozat mégis elég helyesen tagozódik. Kedves részlet, ahol a mai diákság lelkületének illusztrálására egy kis I. gimnázistától közöl versrészietet. (Bár mellette Tompától is idézhetett volna.) A dolgozatából a II. rész az értékesebb. A dolgozat egyik legméltánylandóbb előnye az, hogy a textust a legnagyobb mértékben, legteljesebben aknázza ki, ami a másik három dolgozatnál nem állapítható meg ilyen mértékben. Felépítésében logikusabbnak kellett volna lennie, de anyaga jó, stílusa — néhány elírást leszámítva — elég jó, illusztrációi frissek, életteljesek, hangja közvetlen, általában rokonszenves homiletának ígérkezik. A négy közül ez a dolgozat legnagyobb terjedelemben is. A IV. sz. munka jeligéje: „Az Úr az én pásztorom." A dolgozat egyik jellemzője az a páthosz, amely inkább jó, mint rossz értelemmel — a dolgozat egészen elömlik. Ez annál inkább szembetűnő, mert szerző ezzel párhuzamosan egyébként sokat elmélkedik, bölcselkedik, néha okoskodik is. Felosztása kettős s ő ezúttal nem multat és jövőt, hanem okot és okozatot vizsgál. Az I. rész második felében van egy passzusa, amelyben valóban megkapó tisztasággal és közvetlenséggel szárnyalnak a gondolatai. II—III. része aránylag rövid, szinte csak vázlatszerű, hozzájuk és közéjük még más mondanivalók is kínálkoznak. Általábán e dolgozatban sem jelentkezik egy erőteljes rendszerezni tudás. Stílusa némi átegyengetés után szépen gördülővé fejlődhetik. Gondolata és képbősége is jóval biztat. Az általában sikeres eredményű pályázatra beérkezett 2