Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1930
48 VII. Vizsgálatok. Az 1930—31. iskolai évben alapvizsgálatra állott 3 alkalommal 18 ifjú, akik közül jeles eredménnyel vizsgázott 4, jó eredménnyel 6, elégséges eredménnyel 8. X. Akadémiai pályázatok. A kitűzött határidőig, május l-ig a hirdetett pályatételekre 6 pályamunka érkezett és pedig 4 az egyházi beszédre, 1 az egyháztörténeti, 1 a filozófiai pályakérdésre. Az eredmény szépnek mondható. 1. A prédikáció pályatételre, mely így hangzott: Alkalmi egyházi beszéd irandó a Sárospataki Ref, Főiskola 400 éves jubileumi ünnepélyére, a 127. Zs. 4—5. v. alapján — négy pályamunka érkezett. Mind a négy munkának vannak a tétel sajátságára viszszavezethető közös előnyei és közös kísértései s ebből kifolyólag egyező hibái is. Mind a négy munkából jóleső érzéssel halljuk kicsendülni a főiskola iránti nagy szeretetet, sorsának az Igével, a hittel összekapcsoltnak tudását, a nagy mult iránti nagy lelkesedést, az iskola és neveltjei számára szinte speciálisan adódó isteni elhivatottságát, a jövőben vetett reménységét. A veszély is, amelybe a pályázok kisebbnagyobb mértékben belekerültek, szinte azonos; inkább a ritka jubileumi alkalmat beszéltetik az Igén keresztül, mintsem az Igét a jubileumi alkalmon keresztül. Az I. sz. munka jeligéje: Ján. 17:14: „Én a Te Igédet nekik adtam." Bevezetésében van egy kis mesterkéltség, nagyon jól ágaztat, kitűnő felosztással, de a felosztás I. részét ügyetlen mondatban stilizálja. A dolgozat fő és legmagvasabb részét az első rész adja, itt fejti ki, mennyire fontos az ifjúság nevelését olyan kezekbe tenni és tudni, melyek az ifjúságot égi kéz eszközeiül formálják s ezen a ponton mutat rá a főiskola páratlan hivatására, értékeli-e szempontból főleg múltját s vet — kissé rövid s nem mindenben átfogó pillantást a jövője felé. Befejezésébe kellett volna még egy pár kalória abból a belső tűzből, amely egyébként átsüt a dolgozat többi részein. Szerző a főleg részleteiben sok kitűnőt adó munkájával, sok tartalmas gondolatával,