Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1930

32 szervezetileg megvalósulva látunk, az az egyház, ellenben a theologia egyháza nem az, amit egyháznak kell tartanunk és elismernünk. A theologia egyháza az Isten országa, az eszményi egyház, a jogász egyháza a földi egyház, amelynek az eszményi egyház, a krisztusi egyház teljes megvalósítására kell törekedni. Az egyházjog világában egyháznak csak a jogilag felfogott földi egyházat lehet tekinteni s a theologiából csak annyi fogadható el, hogy az egyház Krisztus kinyilatkoztatásán alapul s eszerint az egyház fogalma a keresztyénséggel van összekötve és azon kivül nem létezik. Arra a megállapítására, hogy a tulajdonképeni egyház jogi létezmény s hogy a theologia egyháza nem az, amit egyháznak kell tartani, a kritika joggal jegyezte meg, hogy kissé túllőtt a célon, azonban a szerzőnek az egész művén átvonuló, az egyház theologiai fogalmáról táplált magasztos felfogásánál fogva nem lehet álláspontját teljesen elítélni, mert hiszen a szerző jogász-szemmel s módszerrel az egyházjog számára akarta az egyház lényegét felderíteni s így az ő idevonatkozó tanításának tulajdonképen az a lényege, hogy az egyházjogban a jogász számára csakis a földi alakulat az egyház, mert egyedül ez alkalmas külső jogi szabályozásra, míg a theologiai értelemben vett ideális egyház a jogász számára megfoghatatlan. Nem lehet azt mondani, hogy Csiky Kálmánnak ez a főműve: carmina nondum audita, azt azonban meg lehet állapítani, hogy komoly tanulmányokon felépült, mások tudományos eredményeit becsületesen felhasználó, lelkiismeretes alapossággal megírt, de emellett a saját meggyőződését is bátran valló, tanulmányozásra ma is érdemes munka, egy tárgyában szeretettel, odaadással elmerült ifjú tudósnak első aratása, amely — nagy veszteségére főiskolánknak és a hazai jogi irodalomnak — sajnos, egyúttal utolsó is volt. Kihullt kezéből a toll, szemét lezárta a halál, megfosztva az amúgy is sorvadó jogakadémiát egy sokat igérő értékes munkásától. A főiskola nemcsak a kiváló tanárt, a jeles tudóst gyászolta benne, hanem egy kiváló jellemet, egy sokoldalú értékes egyéniséget, aki büszkesége lehetett volna főiskolánknak. Szülei házból magával hozott, szinte örökölt ambíciója, folytonos tanulmányozás s önművelés által egyre öregbedő műveltsége, ideálok iránti nemes fogékonysága, úgy tudományos, mint művészeti dolgok iránti lelkesedése, a magyar állameszmény, alkotmányosság s a haza iránti rajongó szeretete, egyházához való hűsége, vallásossága, előzékeny finom modora, mind predestinálták arra, hogy nemcsak kitűnő tanár és tudós, hanem a magyar lateiner osztály igazi finom úri tipusa váljék belőle, aki magában egyesíti a keleti őshazánkból magunkkal hozott nemes fajiságunknak minden drága jellemvonását a nyugati kulturából elsajátított értékes tulaj-