Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1930

31 foglalkoztatta, mint a már 1908-ban megjelent „Az egyház jogi fogalma" c. művében, t. i. az egyház mivoltának a beható megismerése. E művében nem az egyház definiciójának a, levezetésére törekszik mint a fent említett kisebb munkájában teszi, hanem az egyház mivoltát, lényegét, a jogban való jelentkezési állapotát akarta megvilágítani. Három fejezetre osztott munkájának I. fejezetében az egyház előállásáról és a katholicizmus egyházáról, a II. fejezetben a protestántizmus egyházfogalmáról szól, a III. fejezetben pedig az egyháznak a reális valóságban kifejezésre jutó, vagyis a jogban jelentkező létezőségét mutatja be. Célja a theologia egyházának a képzetét az egyház jogi megítéléséből kivonni s az egyház valóját úgy állítani oda, hogy az nem eszményi, gondolati valami, hanem az egyház az, ami a földön külső kialakulásában megvalósult s azt kimutatni, hogy az egyház mivoltát csakis jogi szempontból lehet megítélni. Munkájának, amelyet a kritika is kedvező fogadtatásban részesített, az eredményeként arra a következtetésre jut, hogy az egyház a társadalom külső rend viszonylataiba behelyezett társaságszervezeti alakulat s mint ilyen jogi realitás, amely a legfőbb jogrendező és jogfenntartó testület, az állam hatalmi körébe jut úgy, hogy jogállását is az állam szabja meg. Mert az egyháznak nem célja a társadalom feletti jogi hatalommal való őrködés: ez az állam dolga. Az egyház maga is az állam szuverénitása alatt áll. Az egyház a maga külső szervezetében valósul meg s ahány önálló külső szervezet van, annyi egyház áll előttünk, de éppen azért, mert több egyház lehet egy állam területén, szükséges, hogy a főhatalmat az állam gyakorolja felettük, ami nem zárja ki azt, sőt hangsúlyozandó, hogy az államnak az egyházak magasztos célját s isteni rendeltetését méltányolni kell s még segítségükre is kell sietni az egyházaknak magas erkölcsi feladataik megvalósításánál. Az, hogy több ker. egyház van, szerinte nem ellenkezik azzal, hogy Krisztus csak egy egyházat alapított s a Krisztus anyaszentegyháza csak egy. Krisztus egyházalapítása ugyanis tartalmi, lelki volt, Ő az egyházat nem szervezte, de viszont az egyház csak külső szervezetben, emberek közt, földi viszonyok közt valósulhatott meg csupán. Ezek az emberi állapotok és viszonyok pedig: eltérő felfogások, különböző faji, külön országokban élő népeknek eltérő gondolkozása s tulajdonságai pedig előidéző okai lehettek annak, hogy az emberek többféle társulásokban, különféle csoportokban és szervezkedésben igyekezzenek ugyanazt a célt szolgálni. A több egyház nem akadálya annak, hogy a ker. hit és végcél azonos legyen. A különböző ker. egyházak mind az egységes közös keresztyéni gondolatnak, a Krisztus lelki egyházának földi kiépülései. Végső következtetése, hogy az egyház jogi létezmény, illetve, amit a jogi valóságban