Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1930

30 közös, hogy t. i. az igazi keresztyén egyház, amely a lelkekben él, egységes és egyetemes, azonban ez a hitbeli eszmei egység nem alkalmas a keresztyén egyház jogi egységének az elfogadására, mert a valóságban sokféle egyházi alakulat fejlődött ki a közös ker. hitbeli alapon. Ezért a kath. felfogástól eltérőleg, amely szerint e földön egyetlen igazi egyház van, éspedig a római katholikus egyház, azt tanítja, hogy annyi egyház van, ahány önálló egyházi szervezet van. Egyház szerinte: keresztyén hívőknek a közössége, akik ugyanazon hitet vallják és vallási céljaikra közös szervezetben vannak egyesítve. Végül azt vallja, hogy az egyház fogalma olyan megállapodott történeti fogalom és annyira csak a keresztyénség műve és sajátja, hogy egyház elnevezés alatt csak ker. egyházakat lehet érteni. Visszautasítja tehát több egyházjogásznak azt a felfogását, amely minden jogilag szervezett vallásfelekezetet, tehát pl. a zsidókét is egyháznak tekinti. Ezek szerinte jogilag szervezett vallásfelekezetet képeznek, de nem egyházat. E dolgozatában tanújelét adta már alaposságának és az egész egyházjogi irodalmat felölelő lelkiismeretes munkásságának. Az 1908/9. tanévben jelent meg „Közjogi, politikai és egyéb alkalmi cikkek" című kis műve, amelyben a legkülönbözőbb tárgykörből merített, különböző újságokban vagy folyóiratokban megjelent, az efemer jelentőséget meghaladó dolgozatait adta ki. E művében szól a nemzetiségekről, a a magyar-horvát közjogi viszonyról, Ausztriával való államkapcsolatunkról s ennek a Németországban való jogi megítéléséről. Itt közli a Magyar Irodalmi Önképző Társulatnak 1907. december 8-án tartott felolvasó estélyén mondott beszédét „A nemzeti fennmaradás hitéről," amely cikk fényes megnyilatkozása a hazája, nemzete iránt lelkesedő, azért aggódó, mégis a magyar nemzeti politikai erényeiben és faji szívósságában bizó komoly eltökélt magyar léleknek. Meleg hangú emlékezést közöl a gimnáziumi tanulmányai alatt rá nagy hatást tett volt kiváló tanáráról Baráth Ferencről, aki az irodalom szeretetét oltotta belé s akiről olyan hálás tanítványi rajongással emlékezik meg, aminőre csak egy fenkölt gondolkodású nemes szív képes. Ha hozzávesszük még, hogy e kis kötetben ír még a nőnevelés kérdéséről, a katona dalokról, akkor látjuk, hogy milyen széles mezőt ölelt fel a Csiky Kálmán munkássága s hogy mily veszteség volt a főiskolára korai kidőlése. 1909-ben jelent meg leghatalmasabb munkája „Az egyház elmélete és jogi lényege" című műve, amelyet magántanári dolgozatnak szánt s amelynek alapján azzá is habilitálták. Rövid tanári működésének ez volt a koronája, tulajdonkép nyitány lett volna, amelyhez azonban már maga az Opus nem készülhetett el. E munkájában ugyanaz a kérdés