Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1930

29 meg Berlin óriási forgalma, technikája, városiassága előtt, de époly rajongással szól észak felé tett útjának állomásairól, a német Ostsee-ről, a svéd Malmő-ről, a dán Koppenhágáról. De legszivesebben beszél a természeti szépségekben pompázó Heidelberg-ről, ennek gazdag történeti régiségeiről, nagy nevek által megszentelt emlékeiről, híres és előkelő egyeteméről, ennek nagyhírű professzorairól. Csupa lelkesedés, tűz, ifjúi ambició, őszinte tiszta örömérzés, tudás és cselekvésvágy sugárzik e könyvecske minden sorából s feltárul az olvasó előtt egy sokra hivatott nemes lélek nagyszerű kibontakozásának az Ígérete. Tanári munkásságának első évében, amikor minden kezdő tanárt szükségkép elfoglal studiumának az elkészítése s az előadásokra való folytonos előkészület, időt tudott szakítani arra, hogy a V. K. Miniszter megbízásából átdolgozta és sajtó alá rendezte az édesatyja által a tanítóképzők számára írt „Magyar alkotmánytan" VIII. kiadását (majd később a IX. és X. kiadását) és a polgári és felső népiskolák számára írt „Hazai alkotmány és jogismeret alapvonalai" című tanköngv 13. (később 14.) kiadását. Emellett publicisztikai tevákenységet is fejtett ki, több cikket írván fővárosi és vidéki lapokban (Pester Lloyd, Az Újság, Budapesti Hírlap, Egyetértés, Protestáns Egyházi és Iskolai Lapok, Sárospataki Ref. Lapok, stb.). Az 1908 március 15-iki hazafias ünnepélyen ő tartotta az ünnepi beszédet, amelyet a márciusi események jelentőségének kiváló méltatásával s a nagy naphoz méltó ifjúi tűzzel írt meg s emelte ezzel az ünnep lelkes hangulatát. Ugyanez évben a Sárospataki Ref. Lapokban folytatásokban, majd külön lenyomatban is megjelent értekezést írt „Az egyház jogi fogalma" címmel s ezzel már jelét adta annak, hogy két szaktárgya, az egyházjog és a jogtörténet közül figyelme az egyházjog felé fordult, ebben kívánt elmélyedni s előrehaladni. Professzori hivatottságára s alaposságára vall, hogy első szakdolgozatát egy alapvető kérdés megfejtésére irányította, arra a mai napig mindig vitatott kérdésre, hogy az egyházjogban mit kell érteni egyház alatt. Magvas összefoglalásban ismerteti a theológiai felfogásoknak, a katholikus és protestáns felfogásoknak egymástól eltérő voltát, amelyek éppen azért alkalmatlanok arra, hogy a jogász teljesen azokhoz igazodjék s ezért azt a felfogást vallja, hogy a theologiai szempontok figyelembevételével ugyan, de a jogásznak mégis önállóan a földi realitásokkal számolva kell az egyház jogi fogalmát megalkotnia. Szerinte a jogásznak mégis főleg a protestáns felfogásból kell kiindulni, amely láthatatlan és látható egyházat különböztet meg. A jogász ebben a földi látható egyházban láthatja csak az egyházat s nem foglalkozhatik az eszményi, a lelkekben élő egyházzal. A jogász is elfogadhatja azt, ami a protestáns és katholikus theologiában