Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1930
28 temi tanárság felé. E magántanári képesítés alapján az egyházkerületi közgyűlés őt 1912 április 1-től kezdve rendes tanárrá nyilvánította. Ez volt az utolsó oázis számára az életét elnyeléssel fenyegető sivatagban. A tanári székfoglaló értekezését, amellyel iskolai törvényeink szerint a rendes tanár ünnepélyesen a nagy nyilvánosság előtt mutatja be tanári elhivatottságát, már nem tarthatta meg. A budakeszi szanatóriumban nem nyervén gyógyulást, a Riviérán kereste azt, de itt sem találta meg, megtalálta azonban azt, ami számára rendelve volt, a kínoktól megszabadító halált. 1912 december 10-én Monacoban halt meg munkás életének 32. évében. Családja hazahozatta a drága tetemet s 1912 december 21-én helyezte a kerepesi uti temetőben örök nyugalomra. Temetésén a főiskola tanári kara küldöttségileg vett részt s ez emlékezés írója, mint akkori jogkari dékán mondott búcsúbeszédet a sírnál a gyászoló tanári kar nevében. íme ez a Csiky Kálmán életének rövid története. Külső eseményekben nem gazdag, túlságosan rövid volt ahhoz, hogy az legyen. Annál gazdagabb és ígéretesebb volt annak belső tartalma. Eltekintve a már említett gyermekkori s gimnazista korabeli irodalmi kísérleteitől, irodalmi készsége már komoly irányba lendül a külföldi tanulmányútjáról kiadott s 1904-ben megjelent „Külföldi egyetemi évem emlékeiből" című kis művében, amelyek részint uti képek, részint rajzok a német diákéletből. Megható olvasni, amit e könyvecske előszavában ir: „ . . . repüljön szét e könyv kegyes olvasóim kezeihez; én csak majd öreg napjaimra, éltem alkonyára igénylem szolgálatát, amikor kellemes órákat szerzend a számomra, ha édes visszaemlékezések közt fogom forgatni lapjait." Sajnos, máskép rendelte a Gondviselés! E kis művében közzétett rajzaiból kitünőleg a külföldi utat valóban komoly tanulmányi alkalomnak fogta fel. Nem kíváncsiság, üres ődöngés, bámészkodás, hanem a minden irányú érdeklődés vezette a lépéseit. Élénk megfigyelő képességéről, tudásvágyról tesznek tanúságot ez írásai s emellett az ifjúság üde örömeit, jó kedélyét s csendes humorát tartalmazó sorai kedves olvasmányul szolgálhatnak ma is. Bámulattal hajlik meg a német diák vasszorgalma és az egyetemen uralkodó rend előtt, amelyet követésre méltó példának állít. Egyik cikkében ott látjuk őt mélységes csodálattal állva meg a berlini híres Siegesallée-nak a német katonai dicsőséget hirdelő néma szobrai előtt, majd Hübler berlini egyetemi tanár családi házában mint vendégül meghívott magyar egyetemi hallgatót, mélységes hálával eltelve a nagyfigyelmü professzor iránt, amellyel a magyar ifjak iránt viseltetett. Majd Wittembergában látjuk őt áhítatos gondolkodásba merülve Luther háza és a világra szóló nevezetességű vártemplom előtt, ahol Luther híres 95 tételét kiszögezte. Hódolattal áll