Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1930

27 mutatni s minden tekintetben azon volt, hogy az ifjúságnak ne csak előadó tanára, hanem nevelője és barátja legyen. De egyéb módon is kivette részét az ifjúság nevelése munkájából. Az 1908—9. iskolai évben megalakult főiskolánkban is a Főiskolai Céllövő Egyesület" az akadémiai ifjúság és a gimnázium két felső osztályának a részvételével, amely egylet a sátoraljaújhelyi honvédzászlóalj tényleges tisztjeinek és a főiskola tanár-tartalékos tisztjeinek vezetésével gyakorolta az ifjúságot a katonai fegyver kezelésében s a lövészetben. Ő volt az első tanárelnöke ennek az egyletnek, amelyet páratlan buzgalommal, önzetlenséggel s ügyszeretettel vezetett, úgy hogy az egylet az 1909. év junius havában a kies Bodnárvölgyben tartót első céllövő versenyén már igen szép eredményt ért el. A következő iskolai évben, 1909—10-ben már árny borult a szép Ígéretekkel biztató ifjú tanár pályájára. Betegeskedni kezdett s az iskolai év második felében egészségének helyreállítására félévi szabadságot kért és kapott s az 1910—11. iskolai év első felében ugyanígy. Ez iskolai év II. felében újból munkába állott s az 1911 január 31-iki kari ülésen meghatott szavakkal mondott köszönetet a karnak az őt üdvözlő meleg szavakért és a karnak az ő helyettesítésében kifejtett jóindulatú támogatásáért. Úgy ezt a félévet, mint az 1911—12. iskolai év első felét közöttünk töltötte s mi, míg kezdetben örültünk, hogy helyreállott egészséggel ismét magunk között láthatjuk a jó tanárt és kedves kollegát s hű munkatársat, aggódva láttuk, hogy a kór, amely befészkelte magát a draga testbe, ott emészt és sorvaszt tovább; aggódva szorítottuk meg a lázas, forró kezet, amellyel tőlünk 1912 december havában hű barátunk elbúcsúzott s amelyet nem szoríthattunk többé viszont soha. Az 1911—12. iskolai év második felére egészségének helyreállítása végett újból szabadságot kapott s a budakeszi Erzsébet Szanatóriumban kereste és remélte a gyógyulást. Megindító olvasni a leveleket, amelyeket a halállal már eljegyzett nagy beteg innen, a szanatóriumi fogságból ír a jogi karhoz, sokszorosan fájlalva a bajt, amelyet betegsége folytán a főiskolának s az őt helyettesíteni kénytelen kollégáknak okoz s telve azzal a reménységgel, hogy — amint írta: — „mielőbb teljesen és tántoríthatatlanul felépülök s folytathatom szeptemberben teljes egészséggel tanári működésemet." Sajnos, máskép akarta a Gondviselés! Egyetlen fény derült már csak még rövid ideig vergődő életére. 1912 március havában a budapesti egyetem jogi karán az „Egyház elmélete és jogi lényege" című 1909-ben. évben megjelent műve alapján az egyházjogból egyetemi magántanári képesítést nyert és ezzel elérte életének egyik célját, az egyetemi magántanárságot, amely — ha Isten éltetni engedi — egyik állomás lehetett volna az egye-