Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1930

26 telenedtek. A magyar kormányzatnak a jogakadémiai rendszer sohasem volt kegyeltje s igy az állam segítő kezére a jogakadémiai oktatásügy terén túlságosan nem lehetvén számítani, a főiskolára magára hárult a súlyos gond, hogy a jogakadémia jövőjének szellemi, erkölcsi és anyagi feltételeit megteremtse. Egy iskola fennmaradásának leghatalmasabb erkölcsi és szellemi biztosítéka mindenkor a minél magasabb színvonalú tanári kar, amelynek lehetőleg gondtalan megélhetést kell biztosítani, hogy teljes mértékben szentelhesse magát a jövő zálogát képező ifjúság nevelésének s a tudomány előbbrevitelének. Ebben az időben súlyos gondját képezte a főiskolának a tanári fizetések korszerű rendezése, ehhez az 1848: XX. tc. alapján az állam részéről fizetéskiegészítő államsegély elnyerése. Számos felterjesztés s tárgyalás után a jogtanárok fizetésrendezése az 1908. évben az állami fizetéskiegészítés elnyerésével rendezést nyervén, a jogakadémia felől elhárult a létét fenyegető anyagi veszély s a jogtanári kar teljes mértékben szentelhette magát az egyre inkább a züllés felé haladó jogi oktatás orvoslásának. A jogtanári kar látva azt, hogy az ifjúság részéről tévesen értelmezett egyetemi tanszabadság, a hallgatás nélküli, két alapvizsga letételében kimerülő jogászkodás előbb-utóbb a jogakadémiánk elnéptelenedéséhez vezet, elsősorban az államkormányhoz intézett feliratban sürgette a jogi oktatás olyan irányú reformját, amely a joghallgatók tanulmányi rendjét szigorítja, őket komoly hallgatásra, kollokviumra kényszeríti,, de addig is, amig a várva-várt reform bekövetkezik, a viszonyok kényszerítő hatása alatt már az 1908—9. tanévben az egyházkerülethez olyan javaslattal fordult, amely az árral úszás kényszerűsége alatt a jogakadémia sülyedő hajójának a megmentése céljából a hallgatási és kollokviumi kényszert csupán a jótéteményes hallgatókra kívánta szorítani, hogy így a csak beiratkozott, de valósággal itt nem tartózkodó jogászok létszámával, numerusával legalább kifelé legitimálja a jogakadémia fenntartását. De egyéb komoly ügyek is foglalkoztatták ezidőtájt a jogakadémiát, így az azóta szomorú véget ért dr. Ferenczy Árpád jogtanár elmozdításának ügye, Jogtanárok Országos Egyesületének megalapítása stb. Az így adódó munkákból dr. Csiky Kálmán már az 1907—8. iskolai évben mint a jogi kar jegyzője, alaposan kivette részét. Pompásan megírt, tiszta, világos s mégis magvas, tartalmas, mintaszerű jegyzőkönyvei tanúskodnak erről. Előadásainak megtartásában is mintaszerű pontossággal járt el és azzal a tényleges helyzettel, hogy az akadémiai tanárok óratartását vagy nem tartását abban az időben senki ellen nem őrizte, egyetlen alkalommal sem élt vissza s egyetlen előadás tartását sem mulasztotta el komoly ok nélkül. Igyekezett a rendben és kötelességteljesítésben tanítványainak a legjobb példát