Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1929

12 sága után Kovács Dezső igazgató történelmi visszapillantásban világított rá az intézet szellemére, hivatására. Határozott, a szó legnemesebb értelmében vett református s abban a más felekezetű növendékek hitét is védelmező hitvallás volt ez az intézet jövendő hivatása mellett. Az intézetnek az egyházkerület atyai szeretetébe való felajánlkozását Janka Károly egyházkerületi főjegyző fogadta, ígérve a fenntartó egyházkerület megkülönböztetés nélküli atyai gondoskodását az intézettel és annak növendékeivel szemben. Majd egy ünnepélyes dekarációt olvasott fel, amelyben elismerve azokat a nagy érdemeket, amelyeket az intézet a múltban kifejtett, azokra az irányelvekre mutatott rá, amelyekkel az intézetben a református szellem intenzivebben ápolható. Főiskolánk tanári kara nevében azt a reménységet fejeztük ki, hogy a két intézet mindinkább egybe fog forrni nagy nemzeti eszményeink szolgálatában református hitünk javainak szivünkhöz szorításában. Azzal az áhítatba emelő érzéssel oszlottunk szét az ünnepélyről, hogy Isten az ő főiskolánkon is átáradó Szentlelkével missziói lelkületet lehelő műhellyé fogja átvarázsolni ezt a külsejében is nagyszerű, belsejében, vezetésében is kiváló intézetet. Az ünnepélyes visszavétel után képzőintézeti bizottsági gyűlés s annak keretében nehéz tanácskozások folytak. Mi egyébről lehetett itt szó, mint arról, hogy miképen lehet az újonnan átvett intézetet missziói lelkületet árasztó református szellemünk edényévé tenni. Önkéntelenül is éreztük, hogy ez nem oldható meg másképen, mint a százados református tradíciókkal megszentelt főiskolánkkal való kapcsolat útján. Nincs is főbb problémája a tanítóképzőnek, mint a főiskolával való viszonya tisztázása. Már csak az idő rövidsége, de viszont bizonyos tapasztalatok szerzésének a szükségessége miatt is a bizottság akkor nem döntött ebben az égetően fontos kérdésben. De kialakult már a közvélemény, hogy a jövő kiszámíthatatlan esélyeire tekintettel úgy a főiskola érdeke, mint a tanítóképző-intézet szabad fejlődése szempontjából egyfelől égetően szükséges a teljes tanügyi és anyagi függetlenség biztosítása, másfelől a közös eszmények szolgálatában létkérdés a két intézetnek egybeforrása. Ilyen elgondolásoknak a legteljesebb figyelembevételével folyt le az elmúlt iskolai év. Tanügyi és anyagi szempontból teljes önállóságának az élvezetében élte életét, de minden lehetséges alkalmat felhasználtunk arra, hogy egybeforrjunk közös nagy eszményeinkben. Közösen szállott fel az imádság erről a helyről istentiszteleinken. Egybe kovácsolt itt minket az Ige teremtő erejével. Itt e szent helyen egybeforrottunk nemzeti bánatunkban, reményeinkben, felvillanó eszményeink meglátásában. Az egybeszerkesztésnek ezt a munkáját csak fokoztuk az egységesen eltervelt evan-