Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1928

155 Phaedri Augusti liberti fabulae Aesopiae, cum notis, 1885— 86-ban. A társadalmi életben is eleven részt vett. Ennek volt következménye, hogy 1867—68-ban őt választotta meg a Tanári Olvasókör elnökévé. A sárospataki ref. egyháznak is hosszabb ideig (1880—87.) íőgondnoka volt s e minőségében tevékenysége két cimen is emlékezetes. Az egyháznak és iskolának egymáshoz való közeledését sürgette, hogy a tanárok vegyenek részt az egyház zzervezeti életében ; viszont több tanárt óhajt bevinni a presbitériumba. A másik az, hogy az adóügy rendezésében megszüntette a tanárság privilégiumát, hogy nem köteles egyházi adót fizetni s ezzel a protestáns egyenlőségi elv érvényesülését szolgálta. A halálakor méltató cikk (Sp. R. L.) azt mondja, hogy „mint ember, könnyen sebezhető volt. A szent ügy szolgálatában fájt neki minden apró félreértés, félremagyarázás és sebei nem voltak könnyen gyógyíthatók." Én csak azt tudom, hogy mint új tanárt, aki az első viziten túl nem mertem zavarni önként teremtett magányában, magához hivatott s beszélve a tanári szolgálat nagy és magasztos céljairól, nemes idealizmusával egészen szivembe markolt. Szeretetre méltó, figyelmes és jóságos vendéglátó volt s búcsúzáskor még pár rózsát is küldött családomnak, amiért pár órára elvont körükből. Családi élete is ilyennek mutatja. Legnagyobb fia írja egyik hozzám intézett levelében: „Édesatyám gyermekeit végtelen szerető, gyöngéd családapa volt. Gyermekeiért való áldozatkészsége nem ismert határt. Emellett folyton oktatott, jó tanácsokkal látott el bennünket még felnőtt korunkban is. Nekem még jogtanár koromban is mondogatta: Fiam, a vagyon önmagában nem boldogít; legfőbb kincs a becsület és a tisztesség." (Dr. K. Zoltán egyetemi tanár, Pécs.) Gyermekei nevelésére nagy súlyt helyezett, sokat áldozott. Hogy németül és zongorázni megtanuljanak, éveken át német nevelőnőt tartott mellettük. A szünidőben pedig Szepességre küldte. Ő maga is tanította gyermekeit németre, franciára, Még tanártársai gyermekeit is szívesen oktatta e nyelvekre. Mikor legnagyobb fia, Zoltán, először ment legációba, azzal lepte meg fiát, hogy tudta nélkül ő is elment Sajókesznyétenbe, s csak a templomban találkoztak apa és fia egymással. Képzelhető az öröm és a meglepetés. Gyermekei vizsgáinak sikerét gyakran baráti összejövetelekkel tette emlékezetessé. A baráti kör áldását örömmel kereste. Az előre haladó kor, még jobban betegeskedése, de legsúlyosabban: végtelenül szeretett egyetlen leányának, Emmának, Ellend József gimn. tanár feleségének korai halála megtörték az életkedvét és zárkozottá tették. Csak családjának és rózsáinak társaságában kívánt élni ettől fogva. Áldott