Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1928

156 lelkű, jóságos, galambszelidségü felesége, Ambrus Amália, akivel még 1866-ban kötött házasságot Hajduhadházon, gyöngéd lelke minden finomságával igyekezett heggeszteni a sebet, mely az ő szivét is halálosan sebezte. Az életben szép pozíciót kivívott fiai is gyermeki gyöngédséggel igyekeztek meghálálni azt a szerető gondosságot, mellyel az áldott szülők elhalmozták őket elejétől fogva. Zoltán akkor kassai jogtanár, azóta a pécsi egyetem tanára lett; Gyula Sátoraljaújhely városi főmérnöke; Árpád békésmegyeri ügyvéd; Sándor sárospataki ügyvéd. Gyermekeinek hálás szeretetében keresve és találva vigasztalást, Isten akaratán való megnyugvással várta a halál óráját, mely 1914 augusztus 8-án szelid álom szárnyain az örökkévalóságba mentette át lelkét a háborús borzalmak elől. És most, mikor végére értem, érzem, hogy még az én fogyatékos ismeretem mellett is mennyi sokról kellett volna megemlékeznem, hogy ne legyen olyan színtelen és hiányos a kép. De áldott és jóságos lelke bizonyára megbocsátja, hogy az akarat több volt, mint az eredmény. Hallgatóim pedig e fogyatékos vonásokból is össze tudják állítani lelki képét annak a Kérészy Isvánnak, aki főiskolánk egyik szeglet kövévé lett végtelen munkaszeretetével, határt nem ismerő kötelességtudásával, pedánságig menő pontosságával, az okos haladás elveinek képviseletével, soha szűnni nem tudó alkotnivágyásával és azzal a szeretettel, amellyel igaz lelkű magyar tanár szereti magyar testvéreinek gondjaira bízott gyermekeit: a mindenkori magyar jövendőt. Legyen áldott a Kérészy István emlékezete mi közöttünk.