Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1928

154 ben megemlékezz arról, hogy én a tanári pályán 25 évet eltöltöttem, az teljesen elég. Azért is baráti őszinte szeretettel kérlek, légy szives minden más ünnepélyesség ellen tiltakozni. Indokaim a következők: 1. Semmiféle ceremóniák barátja nem vagyok. 2. Igen restelleném én azt, hogy midőn nálam sokkal idősebb és végtelenül érdemesebb embert mellőztek, engem különösebben kitüntetnének. 3. A nagyobb kitüntetésre, megtiszteltetésre oly egyének tarthatnak igényt, akik arra érdemeket szereztek; magamat ezek közé nem számítom. 4. Testi szervezetem olyan, hogy rám mind az öröm, mind a fájdalom zaklatólag hat; ennélfogva ezektől óvakodnom kell."

1 És mikor 37 évi tanárkodás után nyugalomba vonult,

2 akkor is ez a pedáns, rendszerető ember ült önmaga felett széket s kérte elbocsátását. Meg is kapta, a meleg elismerés minden jele mellett. Ekkor látszott meg, hogy milyen ür maradt utána. Mert mint már emiitettem is, nemcsak tanár és igazgató volt, hanem sok-sok minőségben szolgálta szeretett főiskoláját. Már mint diák, 1857-ben Soltész Ferenc könyvtáros keze alatt szorgoskodik a rendezésnél; 1878—9-től hosszú évekig a könyvraktár élén állott és nagy szolgálatokat tett e minőségében is; az írod. Kör kiadványait elfogadásra ajánlotta Budapest tanácsának is és egyik kiadványt csakugyan el is fogadták és használták; a gazdasági választmánynak, az egyh. kerületi küldöttségnek, tanári székeknek jegyzője volt. Mint tankönyvíró is jó hírt szerzett magának. „Égető szükséget" elégített ki az a „Magyar—latin szótár," melyet több tanártársával együtt ő is írt és amelyet az irodalom is kedvező véleménnyel fogadott. Ez több kiadást ért meg. — Szinnyey Gerzsonnal együtt írták azt a Latin mondáitant, amely szintén több kiadást ért meg s ez mutatta értékes és hézagpótló voltát. Kiadta jegyzetekkel és magyarázatokkal Cornelius Nepost 1863—64-ben. — Ugyancsak tőle való: 1 C./CXVI./63.781./1091. sz. levél Nagy Gusztáv közigazgatóhoz. 3 Nyugalombamenetele alkalmával Fejes István gondnokhoz irott leveléből pár mondat idézését szükségesnek tartom. „Kedves Pistám! Azon felszólításodat, hogy még egy évig tanítsak, szives köszönettel veszem ; mert tudom, hogy irántam való jó indulatból tetted. — De minthogy hosszas megfontolás után határoztam el magamat, hogy a tanári pályáról lelépek s most ujabban is meghánytam, vetettem a dolgot: engedj meg, hogy elhatározásom mellett maradok. — Egyszersmind ez alkalommal neked is a legmelegebb hálás köszönetemet fejezem ki azért, hogy irántam, tanárságom alatt, baráti szeretettel és szívességgel viseltettél..." Majd azt kéri, hogy maradhasson még az eddig lakott iskolaházban, mert „sajnálom elhagyni ezt a lakást azért, mert ... 12 drb. gömbakácot ültettem, kertet csináltam az udvaron, rácskeritést csináltattam s végül majd 700 darab rózsám, melyektől mintegy barátaimtól kellene megválnom."